Mennyire veszi el az élettereteket és uralja a lakást a babátok/kisgyereketek?
A nővéremék egy 36 nm-es, két "szobás" lakásban élnek, két gyerek, két felnőtt.
A gyerekek még kicsik (5 és 3 évesek), és az egész lakásban csak az ő cuccaik vannak. A nővéremék hálószobájában tele van matricázva az összes szekrényük, a padlón, mindenhol könyvek, játékok, ruhák.
A gyerekszobában (ami 3X3 méteres és ott lakik a két gyerek) lépni sem lehet. A közlekedőben a fal össze van festve-firkálva végig, a fürdőszobájukban gyerekjátékok.
Egyszerűen rémisztő ez a kép, én nem akarom, hogy ilyen legyen a jövőm.
Meg lehet oldani, hogy az embernek ne a teljes lakását árasszák el a gyerekek? (nem feltétlenül a cuccaikkal, hanem pl. a falfirkálás, festés, matricázás)
Mi nem voltunk ilyenek, nem tudom, a tesóm honnan vette ezt a ráhagyós nevelést. :) Meg lehet oldani ezt másként, nektek megy?
Vagy ez úgy van, hogy el kell fogadni, és innentől így kell élni, a total messben?
A gyerekünk éppúgy itthon él, mint mi. Alkalmazkodunk, de igen, ahogy a "mi cuccaink" ott vannak mindenhol, úgy az "övé" is. (Fura ez az enyém-tiéd családon belül, de legyen...) A 3x3 méter elég két gyereknek, és a gyerekszoba olyan, amilyennek a gyerekek akarják. Ha firkálva, akkor úgy. A látszatnál nálunk fontosabb az, hogy aki ott él, otthon és jól érezze magát. Azért nem festetem át a nappalinkat pl. hogy a sznob ismerősöknek megfelelő legyen a szín. Nekünk úgy tetszik, a gyereknek meg amúgy tetszik a saját szobája. Nem, nem lehet megoldani, hogy szeparálod a gyereket az életedből, mert nem terráriumi teknősbéka, hanem CSALÁDTAG.
A tesód megérezte, hogy mi az életben a fontos, és úgy él. Szerintem próbáld ki, hátha megnyílik benned is valami, és fontosabb lesz a hangulat, mint a külsőség.
Nálunk a gyerekszoba a gyerekszoba, ott vannak a játékok, ott vannak matricák stb.
Nekünk van külön hálószobánk a párommal, ott nincs gyerekjáték (kivéve, ha áthozzák a gyerekek, de utána mindig elpakolunk).
Tény, hogy ha gyereked van, akkor felfordul a lakás, és én is káromkodtam már, amikor legóra tapostam a nappali közepén (azért mert fájt), de a lényeg, hogy ha takarítasz, pakolsz és a gyerekeket is erre neveled, akkor nem lesz hatalmas felfordulás, csak akkora ami még kezelhető. :)
Szerintem ugyanúgy kell a határ ahogy a nevelésben ami ma nem jellemző,tulajdonképpen a gyereket szentnek tekintik,egy olyan lénynek aki mindenkinél feljebb való,akit nevelni,fegyelmezni sem szabad,aki előtt a szülőnek meg kell hajolnia.
Normális esetben a gyerek a gyerek a szülő a szülő, a gyereknek szüksége van korlátokra határokra,ebben a kérdésben is. A mi hálószobánk nem játszótér nincs benne játék,és nem is engedem,hogy a fiam ott játsszon arra ott a nappali,a saját szobája.Ugyanígy a konyha, az sem játszótér.Meg is tanulta még nincs 3,5 éves, ugyanúgy azt is tudja,hogy nem firkálhat a falra,nem matricázhatja össze a bútorokat,mindenre van egy kijelölt hely,köszöni szépen kiegyensúlyozott boldog kisgyerek a lakás rendben van,és esténként minden játékot elpakolunk semmi nincs szanaszét.Meg lehet oldani simán.
Nem, nálunk sem így van, a kislányom mégis boldog és kiegyensúlyozott. A szobájában a szekrényre lehet matricázni, de a falra és a bútorra firkálni nem. A játékoknak megvan a helyük és vannak nagy tárolódobozok, amibe csak úgy bele lehet dobálni mindent, ha a gyors rendrakás a cél. a mi szobánkba természetesen ki lehet hozni a játékot, de legkésőbb az esti játékpakolásnál minden a helyére kerül.
Attól, hogy gyerek van, nem kell kupiban élni, csak sokaknak egyszerűbb ráfogni a gyerekre, mint elpakolni és ezt megtanítani neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!