Anyukák: ti hogyan oldottátok meg, hogy az apuka ne érezze magát kívülállónak, miután babátok született?

Egyrészt már volt egy gyereke, másrészt mindig is a közös munkavégzés elvét vallottam.

Szülésnél bent volt, majd a szülés után eleve úgy alakult, hogy szinte csak ő látta el az első két hétben (számos komplikáció szülés alatt, én két hétig azt se tudtam, merre vagyok arccal, tejem se volt).

Nem gondolom, hogy az anya fontosabb lenne a gyerek életében, mint az apa. PErsze a szoptatást nem lehet átadni, illetve a több együtt töltött idő is nyom a latban.

De nálunk a tápszer miatt ő is tudja etetni és ha itthon van, sokat foglalkozik vele. Bár időben én vagyok többet a babával, egyelőre nem látom, hogy hozzám jobban kötődne, mint az apjához. Mindkettőnknek egyformán örül, ha meglát minket. Ismeretlenekkel már gyanakvóbb, rájuk nem villant azonnal mosolyt.

A mi esetünkben úgy érzem, hogy nem kívülálló, sőt, nagyon is bennfentes, a kapcsolata is leglább annyira szoros a babával, mint nekem.

Úgy, hogy közösen láttuk el a babát.

Nyilván, amikor dolgozni volt/van, csak én vagyok vele, de ha hazajön a férjem, akkor sem a tv elé veti le magát, hanem rögtön a gyerekekhez megy.

Kezdetben együtt fürdettünk, aztán teljesen átvette tőlem a fürdetést és a fektetést. A kicsit is ő teszi le, a nagynak ő olvas mesét.

Az újszülöttek ellátásánál is nagyszerűen be lehet vonni az apát, textilpelus a vállára és büfiztethet, ringathat, megtanulhat pelenkát cserélni, fürdetésnél ő fogja a kádban, amíg te lemosod a kicsit...

Sosem gondoltam azt, hogy születés után csak anya+baba van és apa kívülálló. Számunkra mindig is apa+anya+gyerekek vannak.

Én sem értem, miért kellene kívülállónak éreznie magát. A kettőnk gyereke, ő ugyanúgy részt vesz a gondozásában, a játékban, jóban-rosszban, ahogyan én.

Nem vonulok el a babával egy külön szobába, hogy csak az enyém és csak én nyúlhatok hozzá.

Én is bevontam mindenbe, megtanítottam pelenkázni (bár ezt csak azért hogy ha valamiért egyedül marad vele és nincs más aki megcsinálja), etetni, tápszert készíteni, fürdetni stb...

Volt hogy elmosogatott és volt hogy ő csinálta a bundás kenyeret vacsira, mindig dicsértem és többször is megköszöntem neki hogy ilyen sokat tud segíteni.

Többször ráraktam a kisfiúnkat a hasára hogy altassa el, olyan édesek voltak úgy.

Nálunk így volt, mindenben benne volt, nem érezte magát kirekesztettnek.