Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Szerintetek? Most találtam....

Szerintetek? Most találtam. (Hosszú lesz)

Figyelt kérdés

És most azokról, akik '80 előtt születtek....


Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle

igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!


Gondolj csak bele, akik 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda,hogy életben maradtunk!

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon.

Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak

voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes

biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hátrá külön szót.

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették,hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt,nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és

közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk,megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a

fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy

téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.Gondoljunk a

zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele),az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont

"bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.

Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt

pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videólejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról,Videójátékról,

64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl,Surround Soundról, Internetről, Fitness-klub kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse,akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást,mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még

volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is:

azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más

játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak

egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk.

Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.

Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok csak értetlenül mosolyognak.


Eléggé le van sarkítva,de azért sztem elgondolkodtató...

Nem szeretnék vitát szítani,ebből kifolyólag kérlek ne is tegyétek,csak kiváncsi vagyok a véleményekre.

(én nem pontozok)


2010. jan. 19. 19:31
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:

hehe...igen,és nem.'78-as születésű vagyok,talán még bele férek a felsorolt nevelési eszme lajstromába.Tényleg csoda!!!hogy élünk, a zsíros kenyér,disznósajt,menzai kaja után.Azon viszont nem csodálkozom hogy a mostani gyerekek ilyenek,hiszen az a korosztály nevelte őket akik az általad írtak szerint nőttek fel.Magamban csak úgy emlegetem őket,hogy akiknek soha semmi nem jó.Akik ehhez hasonló boldog gyermek korban részesültek, megpróbálják úgy nevelni a gyermekeiket,hogy azok érvényesülni tudjanak,és ne vesszenek el.Azért nem engedi anyu a gyereket szabadon játszani a tereken,vagy a barátaival focizni mert fontosabb a matek házi,hogy aztán felvegyék az egyetemre,és neki ne kelljen három műszakban megszakadnia munka közben.Persze ez nagy általánosítás.Apa,anya dolgozik,a gyerekek ideje korán felnőnek, és milyen furcsa!tökéletesen éretlenek a felnőttek világához.A televízió mutat példát,a szülők a plázákba,bevásárló központokba viszik "kirándulni" a családot.Az apák már nem mondják a kislányuknak hogy milyen szép,inkább szidalmazzák az öltözködésük miatt,az anyák elvesznek a mosásfőzéstakarításpeluscserevasalásteregetés

sétáltatásmiértnem segítsenkimibajaalányomnakfiamnak

engemnemértmegsenkicsúnyavagyok.....stb.

Szóval minden szép volt,minden jó volt,kár hogy felnőttünk és nem tanultunk meg gyereket nevelni mint a szüleink,mert ők bezzeg mai napig tudják.Ez is általánosítás,és sarkított,de akkoriban a tisztelet egyenlő volt a félelemmel.Nem azért nem szóltunk a szüleinknek hogy elvert a tanárbácsi mert tiszteltük,és szerettük a szüleinket,és beláttuk rosszat cselekedtünk,a büntetés jogos volt,hanem mert attól féltünk hogy otthon még nagyobbat kapunk!No,nem vitatkozni szeretnék,távol álljon tőlem csupán ez a véleményem.Remélem az 1980 előtt született fenegyerekek gyermekeinek is lesz hőstörténete a jövő generációja számára, ami legalább olyan jó véget ér, mint az általad hasonlatként említett hollywoodi filmeknek,vagy is happyend.

2010. jan. 19. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 anonim ***** válasza:

Szia!

Én 80-ban születtem,de emlékszem mindenre:)

Teljesen egyetértek,az 5 éves kisfiamnak szoktam mutatni,hogy anya a Snoopy-n,a Mazsola és Tádé-n,Szimat szörényen nőtt fel,neki ez vicces:)

Vettünk neki Kockásfülű nyuszi meséket dvd-n,de mi nézzük....

(kiütést kapok a Bakugán és hasonló meséktől)

2010. jan. 19. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/26 anonim ***** válasza:
a 83as anyuka vagyok. az utánam válaszolónak is tök igaza van. megváltozott a világ. ezalatt nem a mi szülői túlaggódásunkat értem, hanem, h már nem engedném most sem a fiamat úgy szabadjára mint ahogy minket engedtek. erre ez a világ már alkalmatlan. és h mi lesz akkor, amikor a most 20 hónnapos fiam eléri azt a kort, amikor mi kint játszottunk szabadon, egyedül? abba bele sem merek gondolni. lehet ésszel nevelni a mai világban is, nem kell pl. kutacsvédő, de sajnos sok mindent nem tehetnek már meg a mi gyermekeink.
2010. jan. 19. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 anonim ***** válasza:
Én 81-es vagyok, de nagyon tetszett. Teljesen igaz minden, sajnos 180 fokot fordult a világ.
2010. jan. 19. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 anonim ***** válasza:

Hát igen... Mi lesz, ha a mi gyerekeink lesznek 30egynehány évesek...

(egy 30éves anyuka)

2010. jan. 19. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/26 anonim ***** válasza:

Én 85-ös vagyok de még én is ebben a világban nöttem fel.

De egy pár dolgot szeretnék hozzátenni. Akkor még a tolvaj ha rendőrt látott átment az utca túloldalára ma már csak a képébe röhög. Ha bejön valaki a lakásodba és lopni szeretne régen ha leütötted még meg is dicsértek ma meg kártérítést fizetsz ha megteszed. A világ változik és nem a szörpön meg a kaján múlik hanem a közbiztonságon, törvényeken és a nevelésen. De ha a tanárt már a szülő veri mit várunk? Én még kaptam fülest sőt akkor még az intőnek volt hatalma. Most azon kell gondolkodnom, hogy hol fogom tudni normális világban nevelni a gyerekem. Ahol nem azt látja, hogy a tolvaj jól jár és a törvényeket csak viccből írták. Nem tökéletes világra vágyom (semmi sem tökélete) csak nyugodt környezetre.

2010. jan. 20. 07:55
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!