Ti nem tartjátok igazságtalannak a gyerekvállalást néha? Egy lutri az egész!

Nekem is eszembe jut néha ez:) Szerintem mindnekinek, hiszen a játszón is folyton ez a téma kinek a gyereke milyen ügyi vagy éppen milyen "rossz":)

Ennél csak az "bosszant" jobban, ha valakinek 2x is a "jót" dobott a gép.

Nekünk hál istennek komoylabb eügyi gondunk nem volt, de egyik gyermekem sem volt az az ezsikalsziknézaget baba, és igen bosszant ha egy anyuka arról panaszkodik, hogy halálra unja magát a babája melett:)

Néha én is szégyenlem magam, mert nekem az első lányom tényleg jól evő, korán éjszakát átalvó, fogzási nyűgtől mentes, mozgás fejlődésben nagyon ügyes lányka volt. Lehetett tőle aludni, tenni venni, nem volt nagyon szeparációs szorongása. :) Utána jöt az, hogy késik a beszédfejlődés, kb 1,5, 2 éves szinten van 3 évesen... Ez van, ez a kisebbik probléma. A szobatisztaság is kényes dolog, van mikor nem szól, hogy pisilnie kell, hanem simán bepisil. Ez van, majd kinövi.

A kicsi, na ő egész más. 8 hónapos, nem alussza végig az éjszakát, 2x kel még mindig, ő sokkal kötődőbb, keményebb a szeparációs szorongás, bár a fogzás őt sem viseli meg nagyon. A mozgásfejlődése rendben van, kúszik, mászik, 7 hónaposan felállt. Ami rohadtul dühít, hogy fáradt vagyok, kialvatlan, és mikor fel csicsereg alvás helyett a vérnyomásom is közelít a 200-hoz. Ilyenkor az sem vigasztal, hogy másnak sokkal nagyobb gondjai vannak, beteg baba, stb. De azokban a pillanatokban nekem a saját nyűgöm a legnagyobb... :/

Azon kívül hálás vagyok, hogy van két szép, okos, egészséges lányom. Nekem ezt dobta a gép, majd lesz jobb is. :)

De. AZ élet igazságtalan. Mindig is az volt. Megértelek kérdező, sokszor nem könnyű még egészséges gyerekkel sem, de mindig a jó oldalát kell nézni a dolgoknak.

Minden élethelyzetnél lehet találni jobbat és rosszabbat is.

Az én lányommal is voltak problémák, 16 hónaposan most kezdi átaludni az éjszakát, nehezen eszik és tud ám hisztizni, de soha eszembe nem jutott volna, hogy “nekem egy ilyen kislány jutott”! Folyamatosan hasonlítgatod a lányod másokéhoz! Így mit fog megtanulni? Mert mindig is lesz aki ügyesebb, okosabb, hamarabb csinál valamit. Állandó elégedetlenkedés veszi körül. Szerinted ezt nem érzi már most a babád (mármint a feszültséget, a kiegyensúlyozattlanságot)?

Én minden egyes nehézségnél azt mondtam a páromnak (mert hozzád hasonlóan ő is azzal jött, hogy az XY gyereke meg már ilyen meg olyan), hogy tegyük össze a két kezünket, amiért egészséges, szépen fejlődik. Az összes többi nem számít, mert MEGOLDHATÓ illetve EL FOG MÚLNI!

Egyébként én is akkor jöttem erre rá, mikor pár hetesen, mikor éjjel-nappal csak sírt a babám, hasfájós volt, csak kézben maradt meg, nemhogy kimozdulni de konkrétan enni vagy tusolni is alig lehetett mellette…na szóval akkor én is elégedetlenkedtem, hogy miért ilyen nehéz mikor másnak már átalussza az éjszakát stb. Aztán megbetegedett és azt mondtam, inkább jöjjön vissza a sírós, kézben tartós, ébredős babám, csak ne legyen beteg! Szóval minden viszonyítás kérdése!

Hát igen, az élet hol ezt, hol azt dobja. Nálam a legkisebb születése után (5,5 év) migrénem lett. Gyakorlatilag az egész életem erről szól. Heti 4-5 nap fejfájás, kórház, mentő, injekció. A rohamkor hányás, hasmenés, munkaképtelenség. Tehát nekem az egészségem ment rá. Az előző szülésem pedig 36 hetes halvaszüléssel végződött.

Úgy gondolom mindenkinek meg van a maga keresztje! Próbálj pozitívan gondolkodni! S amiben lehet a jót látni!