Ti nem tartjátok igazságtalannak a gyerekvállalást néha? Egy lutri az egész!

Ilyen az élet...van,akinek 80 év jut,másnak még 8 hónap sem:(

Ebben nehéz igazságot keresni.

Én azt gondolom, hogy mentalitás kérdése. Nekem van ismerősöm autista gyerekkel, aki totálisan remekül viszi végig az egészet, eleinte súlyosnak tűnő spektrumzavarból a fejlesztések során nagyon enyhe lett, éppen csak észreveszed, az anyukája most várja a második babáját, és abszolút nincs belezakkanva, elfogadta, megoldotta. Nekem egy általad angyalnak véleményezett baba jutott (és valóban az is), de aggódós voltam eleinte, és mindentől rettegtem, igen, még attól is, hogy miért alszik olyan jól és olyan sokat, miért nem sír soha, tud-e egyáltalán sírni (komolyan). Pokol volt emiatt az első hat hónapunk, a férjem orvos, állandóan azzal nyaggattam, hogy vizsgálja ki a gyereket - hála Istennek ő is egy angyal, és időben leállított.

Szóval úgy hiszem, attitűd kérdése. Én szülészeten dolgozom amúgy pszichológusként - hidd el, a te helyzeted frenetikus sok emberéhez hasonlítva, hogy úgy mondjam, az anyukák bizonyos rétegéhez képest komparatív előnyben vagy, mert a gyerekedből lesz ép ember, mert nem szorul majd életen át arra, hogy pelenkázd és gyomorszondád át etesd, mert lesz idő, amikor már alszik éjjel.

Ő a tiéd - soha ne irigyeld más sorsát, mert ha az egészet megkapnád, lehetséges, hogy nyomorultabbnak éreznéd magad, mint most.

Inkább tegyél fel magadnak pár kérdést: fontos-e, hogy késik kicsit a mozgásfejlődése, vagy sokkalta inkább az a fontos, hogy tudtok rajta segíteni? Ha már úgy alakult, hogy nem alszol az apjával, nem lehetne-e más jellegű programokat szervezni? Nem lehetne-e megkezdeni átállítani őt egy más rendszerre, amely rendszerben a saját helyén alszik, vagy veletek egy szobában, külön ágyon? Nem mehet-e oda apa is veletek? Nem lehetséges-e, hogy a gyerek azért nyűgös, mert te is az vagy? Nem tenne-e jót, ha együtt kimozdulnátok, baba-mama torna, jóga, akármi? Ahol ismerkedhetnél, ahol ő is új ingereket kapna? Miért kell most azon töprengeni, hogy akarsz-e még gyereket, hiszen csak frusztrál a kérdés.... Tedd félre, ne gondolkozz rajta, 1-2 év alatt a picikkel az egész világ meg tud fordulni...

Ne rágódj ezen, fordítsd az energiáidat magadra és a kislányodra. Hidd el, elmúlik ez az időszak is, lesz még sokkal jobb életetek is csak kitartás.

Nem tudom, hogy milyen, azt tudom hogy egészséges gyerekkel is nagyon nehéz tud lenni, hát ha még beteg vagy bármi baja van... Szóval okosabbat nem tudok írni mert nem ismerem a szitut de sok sok kitartást kívánok!!!