Nem érzitek magatokat néha egyedül? Annak ellenére, hogy ugye sosem vagyunk egyedül, hisz itt a baba.

Szokott föleg mikor a párom dolgozni van.hajnal 5-töl este 7ig oda van.És most oké h itt a baba de vele még nem lehet komunikálni rendesen.Én hiába dumálok hozzá ö még nem tud válaszolni.Vagy ha igen azt én nem értem:S Pont tegnap jött rám h néha olyan jó lenne mást csinálni.Pl.:Elmenni 1 nagyot csavarogni.Mit tom elmenni jó messzire.Ha lenne autónk az is lenne.Be a gyereket az autóba és irány a nagy világ a párommal és a amanómmal.De ez álom és most körül nézek a manóm itt játszik mellettem én meg itt ülök egyedül.

igen van, pláne amikor az ember tudja, hogy valóban egyedül van...nem fizikálisan hanem érzelmileg, lelkileg...

Igen, ezt szerintem sokan átélik. Szeretjük a kicsit, meg minden, de felnőttek is vagyunk és kell egy kis kommunikáció a világról, meg mindenről. Emlékszem, amikor 2 éves lett a kislányom, akit amúgy imádok, már alig vártam, hogy jöjjön valaki, akivel beszélgethetek mindenféléről, akár róla is.

sosmn érzem magam egyedül mert álomban mindig megjelenik isten és hologram szerűen véres kardra tűzve családom fejét, én ezt élvezem mert indig jókat társalgok vele, így nem vagyok egyedül.