Más is volt így, hogy babája mellett megváltozott a kutyákhoz-macskákhoz való hozzáállása?

Hát nem tudom, anyumék is elajándékozták a kutyájukat, amikor én születtem. Abszolút nem vagyok állatbarát, nem is értek hozzájuk, ezért csak közvetett tapasztalattal tudok szolgálni: állatorvos családtag nagyon közeli ismerősnek javasolta, hogy ajándékozzák el a kutyusukat, ha nekik ez nem nagy lelki teher, mielőtt megszületik a baba. Ők is szerették, de a kutya természete miatt így tűnt jónak. Szintén ismerős is elajándékozta a macsekot meg a kutyust, amikor a kisfiuk allergiás lett.

Én nem érzem ezt ördögtől valónak, de én valahogy soha nem tudtam elképzelni, hogy kötődjek egy állathoz.

Én is érzek hasonlót, bár közel sem ilyen szinten mint te, de valahogy most nekem is csökkent a régebbi állatimádatom.

Van egy cicánk, akit annyira imádtam, hogy attól féltem, hogy hogyan fogom a gyereket jobban szeretni nála (hú de gázul hangzik!). Együtt aludtam vele, stb.

Mikor megszületett a kisfiam, akkor a cica átköltözött anyukámékhoz. Mi egy ikerházban lakunk velük, csak teljesen külön lakásban, ez a cica szempontjából annyit változott, hogy előtte ameddig dolgozni jártam, nap közben volt anyukáméknál, és este meg éjjel nálam, majd nap közben átment. Most fordítva van, nap közben van itt, és éjjel ott.

Mondjuk, ha nem így laktunk volna, biztosan megoldottam volna valahogy, de biztosan nem adtam volna senkinek, inkább próbáltam volna valahogy elszeparálni a babától.

Még most is nagyon szeretem, de már pl. nem hagyom, hogy az asztalra feküdjön, vagy nem szeretem, ha bemegy a gyerek ágyába, bár néha előfordul (már 3 éves lesz a kisfiam), azelőtt mindent lehetett neki.

De én is észrevettem, hogy a "nagy szerelem" valamelyest alább hagyott, de azért meg nem válnék tőle semmi pénzért, azt nem érzem, hogy a terhemre lenne.

Vagy régen mindenféle kósza macskát össze vissza simogattam, de azóta nem teszem azt sem. Nálam kb. ebben merül ki a dolog.

Ja, és, hogy nincs most kutyusunk, de nem is igyekszem rajta, hogy legyen (most is babát várok), hanem majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, és szeretnének, esetleg akkor, mert nem mernék kisgyerek mellé egy ismeretlen kutyust idehozni, akár kicsi, akár nagy.

Egy benti kutyánk, és egy benti cicánk van. Ugyanúgy szeretem őkez. Egy kicsit kevesebb időm jut rájuk mióta megszületett a kislányom. Viszont több a tennivakó is, mert minden nap felporszívozom, és felmosok utánunk.

Nekem mindig a Kisherceg jut eszembe: Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél.

Elszomorodtam a kérdéseden. Odaadtátok a macskátokat valakinek, mert nem tetszett a szőre többé már. "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." ismerős az idézet, kérdező?

Szerintem szörnyű, hogy ezt a gyerekedre fogod, pedig csak rossz ember vagy. Az állataitokat csak divatból szeretted, most itt az új mánia, a gyerek, most az a cuki, azzal kell játszani.

Sajnálom a kutyáitokat is, amiért nem kapnak elég szeretetet tőled, pedig ők neked adták az életüket.

Remélem, a gyermeked nem fogod bántalmazni majd csak azért, mert gyengébb nálad és megteheted, hogy érzelmileg bántalmazod (a kutyáiddal, macskával ezt teszed).

A férjed mit szól ahhoz, amivé váltál?

ugyanígy vagyok,két kutyánk volt,imádtam őket,ahogy meglett a baba teljesen közömbös lettem irántuk.Mentek a kertbe addig is amíg jó gazdit találtunk nekik.

Én féltettem is a gyereket,nehogy féltékenységükben bántsák.

Nem túl szép,de ez van.