A baba születése után hogy volt ez nálatok?

A nagyszülők és a mi testvéreink voltak a kórházban is, aztán jöttek szinte az első naptól. Keveset voltak, ha aludt a baba akkor így jártak, alvó babát láttak :-) Emiatt nem ébresztettük fel.

Először csak én futottam le a boltba amíg itt volt valaki, aztán 2,5-3 hónapos korától vihették sétálni kicsit. Mivel szopizott a lányom, max 1,5-2 órát.

Amikor már beállt a napirendünk kb 4 hónaposan, onnantól pedig amikor dolgom volt, 2-4 órára átjöttek.

kórházba bejöhettek

utána 6 hétig nem volt látogatás

anyám akkor jött utána mikor éppen ráért - szal ritkán :-)

anyós meg 270kmre lakik szal hozzá évente 3-4x mentünk le - ö soha nem jött eddig .... :-(

A kórházban a nagyszülők voltak csak bent!

A párom szülei mivel állandóan jöttek volna így megkértük őket h 2 hetente jöjjenek, az én szüleim általában havonta látják 1 v 2x...

Sosem keltettem fel babát amikor jött vki! Mondjuk ezt a párom anyukája annyival elintézte h addig hangoskodott amíg fel nem kelt! Most 5 hónapos a kislányom és még nem vitték sétálni, párom anyukája vinné de nem engedem neki az 5 hónap alatt csinált dolgai miatt! Na meg nem is hagyom rá egy percre sem kettesben!

Anyukámra néha rábíznám de messzebb lakik így nem!

Amúgy mindig jön velünk mindenhova, vásárolni stb..., voltunk már hajókázni, strandon is :D

Anyum a korhazba mindennap be jott. Mikor haza mentunk ket hetig ott is lakott velunk es segitett mindenbe, tudtam pihenni mert mindent megcsinalt. Ket het utan haza ment, de minden nap at jott.

Vendegek par nap utan jottek mar de nem ebresztettuk fel a picit. Par honapos koratol 3-4 vitte el anyu hosszabb rovidebb idore vagy nalunk vigyazzott ra. Most egy eves es vasarnap atjonn erte anyu es elviszi hozzajuk es este szokta haza hozni vagy du mi megyunk at erte.

Anyum nagyon sokat segitett.

Első vagyok: nekem itt volt anyukám 4-5 napot. Nagyon sokat segített, nekem csak a babával kellett foglalkoznom.

De ez közös döntés volt, mindhárman így tartottuk jónak.

Anyósom úgy gondolta a segítséget, hogy ő átjön és babázik amíg én takarítok, főzök - az nem lett volna segítség. A babát vagy szoptatni kellett vagy aludt.

Amióta nagyobb a gyerek, azóta persze ez is nagy segítség, hálásak is vagyunk érte. De az első hetekben nekem az nem esett volna jól, hogy "elveszik" a babámat én pedig "robotolhatok".

5ös vagyok!

Igen a párom anyukája jönni akart de mondtam h nem kell! 1 babával sztem nem nehéz na de nekem a párom segített! Ő volt velünk itthon 5 napot! Így ha kellett eltudott mosogatni ilyenek de akár ringatta a babát ha fájt a hasa én meg csináltam a dolgom... án kicsit se tudtam volna pihenni ha elviszi vki, állandóan járt volna z agyam h minden rendben van-e... párom anyukája mondogatja mostanában h ha nagyon hisztis vagy nem bírok vele vigyem át neki! De nem hiszem h a síros vagy épp fogzós babámat neki kéne nyugtatni! Nekem azért nem kellett a segítsége még plusszba mert ő úgy gondolta h ő babázik én meg a háztartást csinálom na ez egy szopis babánál nem ment volna!

Amúgy én nem is tudok úgy pihenni h vki itt van és látom h rángatja a kislányom aki a földön szeret izegni mozogni.

Meg szerintem első időbe 3an kell h összeszokjanak!

Én ha újra kezdeném 1 hétig nem is engedném h jöjjön vki! Egész nap sztem fölösleg egy pár napos csecsemőnél ott lenni mert eszik alszik... csak állandóan piszkálnák! Na meg ha nagyon engedsz az elején akkor a fejedre nőnek!!!

Nálunk is voltak óriási sértődések, de nem érdekelt ez a mi családunk, mi szabályaink ha nem tetszik nem kell jönni! Én nem állítottam szabályokat az elején hát volt is kár miatta, így utólag tudom h az elején kellett volna minden szabályt lefektetni!

7es vagyok

Senkit nem itelek el es az en meglatasom talan a kulturalis es neveltetesi kulombsegek miatt lehet mas. Magyarok vagyunk de apukam munkaja miatt kulfoldon nvelkedtunk (nem nyugaton es nem az USAban).

Olyan erthetettlen szamomra amikor azt olvasom hogy a nok kifejezetten nem vagynak az edesanyjuk segitsegere vagy csak minimalisan es a legjobban szeretnenek elszakadni a csalajuktol es havi esetleg ket hetente egyszer par orara latni oket. Talan ilyenkor az edesanya is hibas? Miert van az hogy igy ereztek? Bizonyitani szeretnetek hogy egyedul is menni fog? Talan ne kotodtok erzelmileg annyira?

Nem bantas csak kivancsisag?