Hogy kezeljem 15 hós kisfiam hisztijeit? Melyik megoldás a jó?
Izgő mozgó hiperaktív a kisfiam már a kezdetektől, rosszcsontkodik mindig de a hiszti nálunk eddig ismeretlen téma volt. Max akkor volt hisztisebb ha estefelé már nyűgös, az olyan hisztiket figyelem eltereléssel próbáltuk kiküszöbölni. Pl ha fél7kor már fáradt volt és nyűgös de húzni akartuk az időt akkor picit kimentünk még az udvarra, 10-20 percre és lefoglaltuk. Ez be is jött.
Egy hete viszont minden percben hisztizik, a földre dobja magát, üvölt, megfeszíti a testét ha megakarom fogni.
A kiváltó okok pl ha nem kapja meg azt rögtön és azonnal amit akar, mondjuk az apja autókulcsát. Ha nem viszi ki az apja az autóba játszani, ha nem veszem fel azonnal amikor ő akarja (25 hetes terhes vagyok, nem egyszerű már a 14 kilós gyereket állandóan felemelgetni, ráadásul mindig akkor akarja hogy felvegyem amikor főzök vagy valami olyasmit csinálok amihez tutti kell mind a két kezem), vagy csak szimplán bejön hozzám a konyhába és elkezd üvölteni majd lecsapja magát a konyhakőre. Ma pl ezt csinálta és olyan rosszul sikerült a földre huppanása hogy hátraesett és beverte a fejét.
Nem tudom hogy hogy kezeljem a viselkedését, tudom hogy az sem jó ha minden hiszti rohamra válaszolunk mert akkor megtanulja hogy hisztivel mindent elérhet, de azt sem akarom hogy nem foglalkozok vele és akkor azt hiszi hogy nem szeretem őt és nem számíthat rám.
Jó megoldás az ha hiszti közben határozottan közlöm vele hogy így nem viselkedünk, hagyja abba a hisztit és mondja el mit szeretne? (a maga kis nyelvén persze) Vagy hogy megkérem, nyugodjon le, várjon picit, mindjárt fel tudom venni.
Mit tanácsoltok?
Most az is nagy probléma nálunk hogy mióta a hisztik vannak nem hajlandó rendesen öltözni és nem engedi pelenkázni magát. Olyan üvöltést és rugkapálást csinál hogy tegnap már kiborultam és felemeltem a hangom, hogy na aztán mostmár elég legyen. Nem igaz hogy 1 percet nem bír ki. Meglepődött a haragomon és egyből hagyta magát. De nem akarok mindig idegbajjal megoldani mindent. Anyu azt javasolta hogy üssek a fenekére (na nem volt szokás nálunk ez soha, anyuék nem vertek minket, de anyu azt tanácsolta hogy próbáljam ki, ha picit ráütök a fenekére javul-e a helyzet).
Segítsetek. Az áldott jó gyerekemből egy hiszti gép lett és nem tudom hogy melyik hozzáállással teszek jót.
válasza:Ez a hiszti, nem az ami eddig volt!
Lehajolsz hozzá, elmondod neki most ez van, meg az van,s hagyod had sírjon, majd abbahaggya.
Mondjuk nem lehet lerázni egész nap a gyereket, foglalkozni is kell vele.
Fel is kell venni többször ha kéri, mert nem csak akkor legyen ölbe ha te akarod, hanem ha ő is vágyik az ölelésre, közelségre.
Ha elkezditek 'verni' csak agresszív lesz.
El kell magyarázni neki most főzök, ha befejeztem foglalkozók veled, addig játsz valamit... Mutass neki valamit.
Ez a korszak jó sokáig el fog tartani!
Na meg lehet szeparációs szoronág is, hogy most jött rá arra te nem az ő testrésze vagy, nem akar tőled elszakadni, mindig veled, a közeledben lenne. Ilyenkor fel kell venni, szeretgetni kell, hogy érezze számíthat rád, ot vagy neki.
válasza:Kezdődik....
Egy nehéz és rögös útra léptetek, ami tele van buktatókkal, de kiskapukkal is, minden szülő és gyerkőc átesik rajta.
Saját akaratát akarja érvényesíteni, ez természetes.
Nehéz értelmes tanácsot adni, mert minden gyerek más, nekem mind a 4 különböző, a legkisebbem most 13 hónapos, és úgy kezdi, hogy a homlokát ütögeti a szőnyegre hasalva hiszti közben...
Egy-két alapszabály van, ami fontos. A hisztit semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni, mindenképp reagálni kell, nem lehetsz közömbös, a hiszti egy segélykiáltás, hogy anya segíts mit tegyek!
Már ilyen pici korban érdemes felállítani az otthoni szabályokat, mit szabad mit nem, és ahhoz következetesen ragaszkodni. Ne legyen túl sok tiltás, csak amit muszáj meg ami veszélyes, a többiben kapjon szabad teret, hogy az ő akarata is érvényesüljön.
Nálunk most az egyik fő probléma, hogy a virágaimból akarja a virágföldet kiszedni. Minden virágot nem tudok elrakni a keze ügyéből, ezért muszáj megértenie, hogy nem szabad. Rászólok, ő sír, ilyenkor a legjobb megoldás a figyelemelterelés. Elvezetem onnan, és valami érdekesebb játékot adok neki, akkor azzal játszik tovább.
Vagy nálunk is gyakori, hogy gyakran ölbe kéreckedik, s ha nem veszem fel, sírás, hiszti. Ilyenkor is próbálom elterelni a figyelmét, vagy leülök játszani vele, ha csak törődésre van szüksége, de igyekszem minél kevesebbet ölbe venni. Neked meg főleg nem hiányzik!
Szóval ilyen picninél a figyelemelterelés a legjobb megoldás szerintem, meg persze minden esetben el lehet neki magyarázni a dolgokat, előbb-utóbb megérti majd.
Ha fáradt és nyűgösebb, több a hiszti, olyankor én is jobban odafigyelek.
Ha az akarata falakba ütközik és mérgesen dühöngve hisztizik, olyanko nyomatékosan elmondom neki, hogy példálul ezzel nem játszhatsz mert veszélyes, ha dühöng, otthagyom és csinálok valami mást, akkor előbb-utóbb befejezi, persze utána mindig megvigasztalom és elmondom neki, hogy nagyon szeretem, de van amit nem szabad csinálni.
A 3 évesemnél már más a helyzet, még mindig harcolunk, ő már sokszor dacból hisztizik, de minden egyes helyzetet így lejátszunk, és egyre ritkábban van konfliktushelyzet.
Neki már sokszor én adok olyan szituációkat, amelyben ő dönthet választhat, így nem harcol mindig mindenért, pl. válassza ki milyen ruhát vegyen föl, mi legyen az uzsonna, hova menjünk sétálni stb.
Kettejük közt most már az a harc kezdődik, hogy mindketten ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, egymás kezéből tépik ki, és jön az ordítás. Itt próbálok úgy lavírozni, hogy ne csak mindig a nagy adja oda a kicsinek a játékot, hanem fordítva is, hogy a kicsi megtanulja, hogy a másiknak is oda lehet adni és mással játszani.
Sok türelem kell, odafigyelés, és kitartás. Nem gondolom, hogy a fenékreütés vagy a rákiabálás megoldás lenne.
De persze nem vagyunk gépek, mi is lehetünk türelmetlenek, én is kiabáltam már rájuk néha-néha amikor már túl sok volt, de utána el is mondtam nekik, hogy anya azért fáradt, ideges, mert sokat harcoltunk, de azért még szeret anya mert rádkiabált, csak most mérges, dühös- ezt mindig el kell nekik mondani szerintem.
Hát ennyi jutott most hirtelen eszembe, remélem tudtam ezzel valamit segíteni.
Sokat segítettetek, nagyon köszönöm. Természetesen próbálom megtalálni az arany közép utat ami a kisfiamnak is megfelelő és nekem-nekünk is jó.
Nem szeretném verni, tudom hogy abból semmi jó nem sülne ki és kiabálni is nagyon ritkán szoktam, ha már tényleg elszakadt a cérna. A tegnapi tisztába rakásos szidás után is elmondtam neki, hogy ne haragudjon rám, de most anya nagyon mérges lett. Egyből kéretőzött hozzám, mint aki jelzi hogy nincs baj, nem haragszik.
Elsőnek írnám, hogy természetesen nem azt várom el a gyerekemtől hogy egész nap egyedül eljátszon, ne igényeljen engem, ne kelljen cipelnem, de muszáj egy egészséges határt kialakítanom hogy a gyerek ne nőljön a fejemre. Ha 10 percenként felkéretőzik nem veszem mindig fel, nem csak azért mert terhes vagyok hanem mert nem cipelhetem egész nap a kis seggét. :) Naponta többször is leülök vele játszani, kimegyek vele az udvarra, mutogatok, beszélek, mesélek.
Igyekszem nagyon türelmes lenni és jó lenne minél hamarabb megtalálni a helyes utat, ki kell tapasztalnom hogy hogy irányítsam úgy a kisfiamat hogy az mindenkinek jó legyen.
Jó támpontokat adtatok és köszönöm a bíztatást is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!