Első gyermekes anyukák nálatok is volt segítség? Többi lent.

Szerintem semmi szükség egy gyerek mellett segítségre. A nap nagy részében alszik a pici, addig mindent meglehet csinálni. Pelenkázni megtanítanak a kórházban.

Jól gondolod. Nálunk szerencsére nem is akart átjönni egyik nagyi sem. Néha átugrottak megnézni a picit hétvégén, de ennyi, pedig anyukám 5 házzal mellettünk lakik, de nem akartak zavarni szerencsére. Ilyenkor az a legjobb ha kettesben illetve amikor apa otthon van 3asban vagytok a picivel.

első vagyok. Én is császáros voltam,d e attól még simán el lehet látni egy gyereket. Ilyenkor alakul ki a család, biztos nem engedtem volna senkinek, hogy idejöjjön.

Én nagyon sok vért vesztettem szülés alatt. Konkrétan nem mertem a gyerekkel a kezemben felállni mert szédültem, féltem nehogy elájuljakvele együtt, 2hétig tartott ez az állapot, nekem jól jött a segítség, mert amíg a pici aludt én is feküdtem. Én láttam el a fiamat, de a fürdésnél volt segítségem. Ha igy kellett volna mosnom, vasalnom, főzni, takarítani stb, hát nem tudom. Nekem jól esett, és nem utasítottam volna vissza a segítséget. Utánna úgyis rád marad minden. Én a helyedben a bábás dolgokat ellátnám, a háztartást meg átadnám pár napra.

:) Nekem két hetes a babám...Végigalussza az éjszakát és napirendünk van...Szóval egy szavam nem lehet rá. Anyukám hétvégére lejött hozzánk segíteni...Nem volt rossz...Nem a megtanulással lesz a gondod...Jah hozzáteszem, hogy nem egy lakásban lakom, hanem kertesben, nagy telekkel, szóval itt van mit tenni. Az hogy a baba egész nap alszik, az nem biztos...Majd ha jön neki a hasfájás és éjjel nem alszol, akkor lehet meggondolod magad. Nálunk az első 3 éjszaka telt rosszul (2-3 órát aludtam), mire használni kezdett a gyógyszere, amit a pocakra kapott...Azóta angyali baba, de mégis jól jött a segítség. Hozzáteszem a babát én láttam el, nem édesanyám, de adott 1-2 hasznos tanácsot

Mi a kisfiam születése után 2 hetet anyóséknál laktunk, még nem költözhettünk be az új lakásunkba. Anyós úgy képzelte el, hogy majd én pihenek /császáros voltam/, Ő pedig gondozza a picinket. Hát mondanom sem kell, egy pillanatot nem feküdtem, emeltem, pelusoztam, fürdettem, szoptattam, ringattam, anyós pedig a haját tépte. 2 hét után albiba költöztünk addig, amíg elkészült a lakásunk. Imádtam egyedül a férjemmel és a kisfiunkkal lenni. Mindent meg tudtam csinálni, és még pihenni is rengeteget tudtam. A fiam most 15 hónapos energiabomba, jó lenne néha egy szusszanásnyi levegőhöz jutni mellette. Mostanában anyukám sokat segít, játszóra viszi a Tököst, hogy pihizni tudjak. Na, azért eresztettem ilyen bő lére, hogy lásd, mennyire változhat az igényed a segítségre. Szerintem az első időszakban nyugalomra van szükséged, pelenkázni, szoptatni megtanulsz a kórházban, a többi pedig otthon úgyis jön. Az igazi segítség majd később kell, amikor főznél vagy takarítanál, de a járni tanuló 1 évesed épp a dohányzóasztalra próbál felmászni, vagy kipakolja az összes edényt, amikor épp forró olajban húst sütnél. Szval nyugodtan hűtsd le egy picit az anyukádat, később óriási szükséged lesz a lelkesedésére. De ne bántsd meg!