Meddig hagyjam üvölteni?

Az,h nem hagyom sírni őket,nem jelenti azt,h nem is nevelem.Igény szerint szoptattam, a lányokat ráadásul 3 évig,mégsem volt soha olyan,h tépték volna rólam a pólót.Mert tudták,h hol lehet szopizni,mert meg lettek tanítva rá.Nevelni KELL.Ezen belül sokféle módszer van,én abszolút ellenzem az agresszión alapuló módszereket,és így is normális embereket lehet nevelni,így,h nem hagyom sírni őket,h nem verem meg őket-nem is csapok rájuk-,nem zárom őket egy sötét szobába nevelési célzattal.Én nem azt akarom,h a gyerekem féljen a tette következményeitől,hanem azt,h azért ne tegye meg amit nem szabad,mert tudja,h nem helyes.És ezt el lehet érni.Kicsit eltértem a témától,elnézést.

Szóval az én anyukám szintén nem hagyott minket sírni,mégsem lettem egy hisztis tyúk.:))Persze,mindenféle nevelés mellett fel lehet nőni-felnőttek akkor is a gyerekek,amikor a nevelés kimerül a rendszeres,brutális verésben,azt mégsem sírja vissza senki.

Én úgy gondolom,ne legyen rémálom a lefekvés, az altatás,ha van rá egyéb módszer.Egyszerűen nem értem mi a jó abban,ha a gyerek összehányja magát sírástól,mielőtt a kimerültségtől elalszik.

Na ne már hogy sose volt olyan hogy egyszerre sírt több gyerek is a 4ből?? meg ez a nevelés is olyan hogy mikor már megérti hogy mit miért nem szabad addigra már régen nem csecsemő.

Szerintem attól is függ hogy kinek milyen természetű baba jut, könnyű nyugis gyerekekkel megoldani az altatást meg a szépen aludjon egyedül a kiságyában mókát.

Nekem volt ilyen is olyan is, tudom mit beszélek :)

Persze,hogy volt.És?Mindkettőt megnyugtattam,ennyi.Én azt hiszem,ez inkább szülőfüggő,mert kicsi a valószínűsége annak,h én véletlenül kifogtam 4 mintagyereket.(Nem azok egyébként,normálisan "rossz" gyerek mind a 4.:))Én végtelenül türelmes vagyok,és nem vártam többet tőlük soha,mint amire képesek voltak.(Értem ez alatt pl az éjszaka átalvását:elfogadtam,h még nem elég érettek rá,és kész.)Tudom,h van akinek ez nehéz,mert más a habitusa,és pl szereti érezni,h ő a főnök,ő uralkodik a gyereken.(Ezt konkrétan sok embertől olvastam,azért írom.)Nekem elég,h az anyjuk vagyok,nem félnek tőlem,de tisztelnek,és -általában:))-szót fogadnak.Nehezebb,több türelmet igényel,de megoldható.(Ezért nem tépték rólam soha a ruhát a szopis gyerekeim,nem kell ahhoz 2-3 éves gyerek,h megértse,mit hol szabad csinálni.)

Mindegy,nem akarok senkit győzködni,csak a saját példánkkal akarom bizonyítani,h a "másik" út is járható,amíg valaki nem próbálta szívvel-lélekkel,addig ne szidja.:))

Egyet értek abban, hogy a gyereknek nevelés kell, de semmiképpen nem agresszívan.

Van, akinek belefér a verés,van akinek nem.

Felnőttek emberek úgy is, hogy az orruk vére folyt egy-egy pofon után és úgy is, hogy szeretetben, kényeztetésben részesültek. Képes egy ember formálni magát, akkor is, ha a gyerekkora nem egy tündérmese. Persze egyén kérdése, van aki túl gyenge ehhez.Sajnos nekem magamat kellett formálnom, de maximálisan elégedett vagyok a kialakult személyiségemmel.

Na, de visszatérve. Nem hagyom a gyerekemet ordítani, mert én akartam, hogy megszülessen, én vállaltam a felelősséget, ami a szülősséggel jár és neki én vagyok az, aki elsősorban a segítséget jelenti.Először meg kell bizonyosodni róla, hogy semmi baja nincs és én úgy tudom, hogy 15 percen túl, ha sír az már biztos nem csak hiszti. Persze nem folytom meg, hiszen egy anya feladata életet adni és élni hagyni!!!! Aki csípőre vágott kézzel felemelt orral áll a síró gyermeke felett az először gondolkozzon el azon, hogy ha Ő nem segít a gyereken, akkor ki segítsen.

Következetesen lehet nevelni egy gyereket anélkül is, hogy ütöm vagy hagyom kifulladásig sírni.

Amúgy én az aludj jól gyermekem c. könyv alapján tanítottam meg aludni a gyereket, mi megúsztuk könnyek és hisztik nélkül.

Nézzünk mélyen magunkba és kiderül, hogy igenis sérültek vagyunk lelkileg...Szakértők ide vagy oda az emlősök / és egyéb állatok / között is a legelesettebb az ember csecsemője. Régebben nem volt kiságy, a baba anyaközelben volt, ez civilizációs ártalom, hogy mi kis felnőttet hozunk a világra...

Egyébként én is próbálkoztam sírni hagyással, de nem bírta a lelkem...

Leszünk még egymástól sokat külön, lesznek szomorú dolgok amikor lehet sírni, ne szaporítsuk.

Tégy úgy ahogy a szíved diktálja, ne hallgass másokra.

Nem lehet hogy a foga jön? Az én babám is akkor kezdte ezt el. Ha eddig elaludt egyedül, akkor lehet ez a baj. próbáld meg a viburcolt.

Én ha így hisztizett, (és nem fájt semmije) azt csináltam, hogy felvettem és ahogy megnyugodott visszatettem (nem engedtem,hogy a vállamon aludjon el), ha már nem volt értelme, mert már 6-odszorra vettem le fel és még mindig bőgött ahogy visszatettem, akkor hagytam. Semmi baja nem lett tőle, pár percen belül belealudt. Nálunk ez a feszítés, és csapkodás amúgy a túlpörgetettség jele volt.

Ja és nem baj, ha nem vagy olyan szuperanyu, mint a fenti 4 gyerekes anyuka, akinek állítólag mindig sikerült megnyugtatni a gyerekeit.

Én mondjuk nem örülnék neki, ha a gyerekem még 3 évesen is a mellemen lógna (azért arra már lehet, hogy vissza fog emlékezni, őszintén ki szeretne olyan emléket magának, hogy szopja az anyja mellét???) na mindegy, ez egy más téma, csak azért írtam példának, hogy ez a módszer, hogy igény szerint (minden rendszer nélkül) szoptatunk óvodáskorig, a gyereket állandóan felvesszük, az nem biztos hogy minden szempontból üdvözítő. Ha te nem így szeretnéd nevelni a gyerekedet, akkor nyugodtan hagyhatod néha sírni, nem fog sérülni a lelke.