Albérletben ki van kisbabával? Aki saját házat vett hogyan?

Én nem Magyarországon élek (nem is nyugati országban), és itt még a magyarországitól is sivárabb a helyzet. Albérletben lakunk, és bár mindketten dolgozunk, de abból lehetetlen lakásra, házra félretenni. Egy babát vállaltunk (tervezetten), ezt anyagilag és helyileg (másfél szobás lakás) még meg tudjuk oldani, de saját házra, lakésra nincs kilátás. A párom TALÁN örököl majd évek múlva egy lakást egy rokontól, de az lehet, hogy csak 10-15 év múlva lesz és már most eléggé lepusztult, régi az épület, lift nélküli tetőtéri lakás. Szóval oda nem mennék lakni és eladni meg ki tudja, hogy sikerül-e annyiért, hogy egy kisebb házat lehessen belőle venni. Úgyhogy egyelőre mi maradunk az albérletben, mert más kilátás nincs (az én szüleim földművesek, van egy házunk falun, amit majd elörökölhetek, de mi városban lakunk, falura nem költöznénk vissza és a falusi házakat meg nem lehet eladni, mert senkinek se kell) Párom meg külföldről költözött ide, szülei már nem élnek, neki itt nincs senkije, csak az az egy rokon. Tehát mi pl. ház, lakás ügyében szülőkre sem számíthatunk)

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett.

17-es válaszoló!

"Kergessünk mindenkit hitelbe minimális önerőkkel" Mi nem kergetünk senkit sehová. Melyik kommentben olvastál ilyet?

A kérdés ez volt: Aki saját házat vett hogyan?

Leírták, hogy örökölte, szülőnél épít, és többen írták a lakáskasszát. Miért baj az, hogy a saját életüket vették alapul?

9-es vagyok!

Azért lettem lepontozva, mert albiban lakunk és CSAK A PÁROM keres 450.000? Valakinek szúrja a szemét? Folyjon ki a szeme akkor.

Komolyan, ír az ember egy NORMÁLIS választ aztán valamelyik söpredék lenulláz.

Attól sem lesz másképp.

Nevetséges vagy!

Mi is jelenleg albérletben lakunk 23 hónapos kisfiúnkkal. Most készülünk házat vásárolni. Újépítésűt, igy felvehető a szocpol, van lakástakarék

, amit beleforgatunk, plusz a teljes ár felét önerővel fizetjük, a maradék egyenlőre hitel lesz, de a törlesztő havonta kevesebb, mint az albérleti díj, igy én azt mondom inkább fizetjük a hitelt, ami aztán majd a mienk lesz, mint az albit. Persze jó dolog az albérlet átmeneti helyzetekre, de én nagyon vágyom otthonra még ha némi hitelre is szorulunk.

Még nincs gyerekünk, csak a következő 2-3 éven belül tervezzük, albérletben lakunk, mert ha bármi nem tetszik, sokkal könnyebb elmenni innen, ha bővül a család, sokkal könnyebb váltani, és nem lesz majd az, hogy ha kirepültek a gyerekek, ott vagyunk egy nagy lakásban, vagy házban, amivel nem tudunk mit kezdeni, és a rezsit kénytelen-kelletlen fizetnünk kell, aztán macera van az eladásával, meg a karbantartásával.

A lakásvásárlás szerintünk arra jó, hogy kiadjuk, és csak olyan helyen érdemes venni, ahol meg is térül. Annak szerintem semmi értelme nincs, hogy lakásra felvesz az ember egy nagy hitelt, amit élete végéig fizethet, vagy bejön egy válság, és a hitelt sem tudja fizetni, akkor meg ott marad minden nélkül.

Vannak esetek, amikor megéri venni, de ha hitellel együtt kell, akkor az csak egy hamis biztonságérzetet ad.

Viszont a lakásodból csak akkor tesznek ki, ha nem tudod fizetni jó ideig. Nincs olyan, hogy a tulaj eladja a fejed felől, be akar költözni ő vagy a rokona stb. Ja persze szerződés, de ha minden este arra mégy haza, hogy be van pillanatragasztózva a zár, de persze senki nem látott semmit, akkor hiába jössz a jogaiddal meg stb.

Na te is aztán jó albérlő lehetsz.