Van olyan anyuka, aki kifejezetten a rossz szülésélménye miatt döntött úgy, hogy mégse legyen még egy gyerek?

Szia! A terhességem alatt cukros lettem amit részemről utálatos de elviselhető diétával és heti ellenőrzésekkel meg lehetett oldani. A szülésem nagyon gyors és könnyű volt. Aztán egy héttel a szülés után otthon éjszaka annyira rosszul lettem, hogy vajúdás alatt nem szenvedtem úgy mint akkor. Felment a lázam és nem tudtam megmozdulni az erős görcsöktől. Az egy hetes kisfiamat anyukámra kellett hagynom és négy napig tolták belém naponta többször a háromféle antibiotikumot és lázcsillapítót, hogy olyan állapotba kerüljek, hogy tudjanak eü küretet csinálni. Az ötödik napon sikerült amikor felkeltem a főorvos ott volt mellettem és mondta, hogy nagyon sokáig altattak mert annyira véreztem, hogy nem tudták elállítani rendesen, kitamponáltak a méhemtől egészen a hüvelynyílásig. Másnap szedték ki ( mondanom sem kell, hogy baromira fájt ) de úgy, hogy nem ehettem előtte mert ha jobban elkezdtem volna vérezni akkor vittek volna, hogy kivegyék a méhemet. Egy hét bentlét után hazamehettem. A kórházban végig fejtem de így is egy kínlódás volt, hogy legyen elég tejem a picikémnek. Azt a fizikai és lelki szenvedést amit a bent töltött idő alatt átéltem senkinek sem kívánom és ha ezek után a párom válással fenyegetőzne ha nem vállalok be még egy gyereket akkor szerintem fejbe verném egy nagy serpenyővel. Durva, hogy mit megengednek maguknak egyes pasik amikor sokuk még egy kis náthával is eljátsza a hattyú halálát. Sajnálom a barátnődet :-(

A terhességem nagyon jó volt a szülésem nem volt, kellemes. Beindult a szülés férjemmel autóba pattantunk indultunk a kórháza (kisvárosi kórház)barátnőmnek telefonáltam pont dolgozott az nap este a kórházba ápolónő, hogy kerítsen elő egy orvost mert mindjárt ott vagyunk. Az ajtóba várt minket a barátnőm, nagyon vigyorgott de akkor még nem tudtam, hogy miért. Be nyitottunk a vizsgálóba és ott ott ült a férjem apukája aki szülész-nőgyógyász. Ki is fordultam a vizsgálóból, hogy én addig kint le ülök míg nem hívnak egy másik orvost mert én az apósomnál nem szülök. Nem azért mert rossz orvos lenne vagy valami, de engem egy közeli család tag ne nézegessen ott lent. Fel mentem a szülőszobába persze jött apósom, hogy a legközelebbi szülész mire ideér az körülbelül 1 óra, de addig szeretne megvizsgálni. Egy ideig ellenkeztem, hogy nem engedem de olyan fájdalmaim voltak, hogy mindegy volt hogy ki az orvos csak legyek már túl az egészen. Végül apósomnál szültem mert nem ért be a másik orvos. Kb. fél évig nem tudtam a szemébe nézni, olyan zavarba voltam, meg én szégyelltem magam előtte. Akkor megfogadtam, hogy több gyereket nem szeretnék. 6 évet vártunk mire bele mentem, hogy csak akkor szülök egy másik gyereket ha apósom akkor a kórház közelében sem lesz.

Óóóó..miért lett az utolsó így lepontozva???

gondolom az após miatt

Hát nem tudom ki, hogy viselné, hogy az apósa bámulja ott lent. Én is vártam volna egy másik orvosra, kellemetlen helyzet lehetett

Meg is értem ,meg nem is, nyilván tudta,hogy ott dolgozik az apósa,és benne van a pakliban ,hogy nála fog szülni, de ha nm akar más kórházat választani akkor fogad egy orvost és nagy valószínűleg elkerülhető ez a helyzet,mert értesítik az orvosát,hogy induljon a kórházba, így beér,mire a kismama is.

A férjem bent volt a szülésnél! Ő azt mondta, ezt soha többé még egyszer! Pedig ő nem is érezte! Aztán másodjára megszületett a fiam és mondhatom: imádom a gyerekeimet! De soha többé nem szülök! Ha mégis lesz még egy, kizárólag császárral!