hát nem elhanyagolható, de össze se lehet hasonlítani magával a neveléssel, mert az az igazán nehéz feladat
2014. máj. 25. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
2/18 A kérdező kommentje:
"hát nem elhanyagolható" - :):):)
2014. máj. 25. 19:54
3/18 anonim válasza:
Szamomra igen, hiszen a gyermekemnek eletet adtam. Igaz h ez egy termeszetes dolog de szamomra sokat jelentett. Az en testemben novekedett, a ferjembol es belolem lett es nekem ez olyan hihetetlen. :-). Es apro kis sejtekbol belolem jott ki. :-). Lehet csak en vagyok ilyen lokott. :-)
Amugy igaza van az elsonek, a nevelessel ossze nem keverheto. :-)
2014. máj. 25. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
4/18 anonim válasza:
Milyen fura kérdés... Nagy dolog-e? Egyrészről igen, mert ez a világ egyik csodája, nyilván mindenkinek nagy dolog mikor megszületik a babája, másrészről annyira nem nagy, mert ha azt nézed, hogy ez az élet rendje, emberek milliárdjai túlestek már rajta.
Szerintem inkább rendesen felnevelni nagy dolog egy gyereket, a terhességen mindenki túlesik így is úgy is (akár pl. egy drogos, stb.), a szülés végül is csak 1 nap, a baba még soha nem maradt bent senkiben...!
2014. máj. 25. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
5/18 anonim válasza:
Szerintem igen. Legalább is én büszke voltam magamra, hogy megcsináltam és ahogy végig csináltam. Természetes dolog ez tény, de nem véletlen a nők vannak erre kitalálva.
2014. máj. 25. 21:22
Hasznos számodra ez a válasz?
6/18 anonim válasza:
Én is büszke voltam magamra. :)
2014. máj. 25. 21:26
Hasznos számodra ez a válasz?
7/18 anonim válasza:
Szerintem ahogy közeleg a szülés, az anyukák annál jobban "rápörögnek". Én legalábbis így vagyok vele. Szerdára vártuk a kisfiamat, de még mindig nem akar kibújni és a várakozás mellett az minden gondolatom, hogy "jól" oldjam meg ezt a feladatot. Szóval nekem most ez a feladatom, amit igenis nagy dolognak tartok, és szeretném a kicsi és a magam számára is a legjobban megoldani. Aztán később majd nyilván a vele kapcsolatos teendőket szeretném a lehető legjobban megoldani, de most ebben a szakaszban a szülés ténye az, ami extázisban tart. Ha ráadásul minden úgy sikerül, ahogy elterveztem, akkor kifejezetten büszke is leszek magamra. :)
2014. máj. 25. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
8/18 anonim válasza:
Tudod, nagyon furcsa dolog a büszkeség. Amikor anyukám meséli otthon (megyei jogú város, de belterjes vidékiek), hogy a lánya itt végzett, itt szerzett diplomákat és most itt dolgozik, teljesen ki vannak borulva, hogy "aztaaaa".
Nekem és a családomnak meg fel sem tűnik, mert valahogy ebben él az ember. Fel sem tűnik, hogy ezzel nincs mindenki így.
És ez van a gyerekemmel is, annyira természetes elvárás volt magamtól, hogy kihordjam és megszüljem (program császi), hogy fel sem tűnt. Egyszerűen az ember teszi a dolgát, halad az életében és közben sikereket ér(het) el.:)
2014. máj. 25. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
9/18 anonim válasza:
Igen,nyilván ez az élet rendje,természetes dolog és a legtöbb nő átesik ezen.Ilyen szemszögből nem nagy dolog.Viszont,amikor az ember átéli a terhességet és főleg a szülést,akkor számára ez a világon a legfontosabb dolog és utána egész életében egy nagyon erőteljes és meghatározó emlék marad,ilyen szempontból nagy dolognak mondható.
2014. máj. 25. 23:38
Hasznos számodra ez a válasz?
10/18 anonim válasza:
Èn úgy èltem meg, hogy nagy dolog, persze ez csak számomra ès a családomnak jelent sokat. Amit igazàn nagy dolognak tartok az a sógoromèk esete. 19 èvig próbálkoztak, túlestek 14 lombikon, vègül örökbefogadtak, s úgy nevelik azt a picit, hogy csoda nèzni is. Szóval elfogadni, hogy nem lehet gyerek, s màs gyerekèt így szeretni az nagyobb dolog, mint 9 hónap terhessèg, 1 nap vajùdàs. Szerintem.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: