Mosolygós jókedvű 3.5 hós babám nagyon sírt a Karácsonyi családlátogatáson ahová mentünk, más is járt így?

Kisbabák nagyon érzékenyek hangokra, szagokra, emberekre.

Ez normális, persze szoktatni is kell de csak módjával.

Az rendben van, hogy jó idő volt most karácsonykor, de miért ti cibáltátok a pici babát? Neki napirendje van (vagy legalábbis kialakulóban remélhetőleg), a saját ismert környezete a fontos.

Én a 6 hónapos lányommal nem mentünk sehova! Megbeszéltük melyik rokon nagyszülő mikor jön, mikor van ébren a gyerek és amikor álmos lett szépen hazakoccoltak. Szerintem ez így lenne normális. A baba meg örült és nevetgélt játszott.

Képzeld el, hogy simán kiraknak egy vadidegen helyre, vadidegenek közé, ahol semmi támpont, semmi biztonságérzeted nincs. Na ha sikerült, akkor rájössz, hogy a babád miért viselkedett úgy ahogy.

Az utolsónak nincs igaza szerintem.Van támpont, és biztonságérzet, mégpedig az anyja.A gyereket meg szoktatni kell az emberekhez, nem jó, ha csak az anyjával van, és mindig síri csend van, persze csak módjával.Az enyém is három és fél hónapos, mind a három nap egész nap rokonoknál voltunk, és semmi baja.A napirendet máshol is be tudja az ember tartani, főleg, hogy az nem szentírás, hogy ha három perccel később fürdik a gyerek, már katasztrófa van.Nem okozott törést nálunk a napirendben a rokonlátogatás, azóta is átalussza az éjszakát.

A kérdezőnek írnám, hogy nagyon sok inger érte hirtelen, és ezt még fel kell dolgozni nekik, idegen emberek, zajok, gondolom nem normál hangerővel beszéltek.Kellenek az ingerek, mert úgy fejlődik az idegrendszerük.

Nekem lassan 7 hónapos a kisfiam, folyamatosan szoktatva volt a társasághoz, sokszor jártak nálunk látogatók, 2 hónapos kora óta mi is megyünk, visszük vidékre mamákhoz, dédikhez, mindig mondták is milyen barátságos. Aztán eltelt egy-két hónap, mikor nem mentünk csak ritkán, és ide is ritkán jött anyósom, meg dédi, olyankor lebiggyesztett szájjal elkezdett sírni, de a karomban volt, így megnyugodott, kellett neki pár perc, mire megszokta, hogy jött hozzá valaki.

Erre 24-én beállít anyósom, Manó megint sírni kezdett, gyorsan kocsiba be, indultunk vidékre. A kocsiban 20 percet aludt, megérkeztünk és kb 10-en rárontottak, hogy most én fogom, most én, én is, én is.... én az anyja el lettem lökve, hogy most "segítenek" rajtam, pihenhetek picit a gyerekemtől, úgyis biztos fáradt vagyok, majd ők törődnek vele. Majd felrobbantam. De én nem tudok ilyen pofátlan lenni, nem lököm arrébb anyósom, meg a párom családtagjait, mert akkor szemtelen vagyok és kisajátítom a gyereket. Ők meg egyfolytában rázták, hogy megnyugodjon, hiába mondtam nekik, hogy nincs ringatáshoz szoktatva. "de látod, hogy sír", ez volt a válasz. Mondom: persze, mert kikaptátok a kezemből, idegen helyen van, 10-en babusgatjátok, két hónapja nem látott titeket, engem meg kizavartatok a szobából... miért ne sírna! Végül elvettem anyósomtól, hogy megnyugtatom picit, adok neki teát, addig üljenek le enni, hagyják megnyugodni a picit. ÁÁÁÁ kész.

Bocsi, de ez most kikívánkozott!