Olyan lelkiismeretfurdalásom van emiatt, hogy egyedül játszik a babám, ti nem vagytok így?

Ez neki is így a legjobb. Amikor egyedül játszik az nagyban hozzájárul a lelki fejlődéséhez, később ez még fontosabb lesz.

Nyugodtan csináld a dolgot, meg hagyj egy kis időt magadra is. Ha játszol vele az jó, meg fontos, de nem szabad mindig ott lenni, hagyni kell egy kicsit, hogy el legyen magába. Úgyhogy ilyenkor ne legyen bűntudatod, mert jót teszel ezzel.

Ilyenkor bőven elég, ha időnként beszélsz hozzá vagy a közelében vagy.

nincs ezzel semmi baj

ha mindkettőtöknek jó akkor ne agyalj ezen

majd fog ráncigálni ha dackorszakos lesz addig élvezd h nyugis rendes baba :-)

Nem vagy szívtelen! Ez jó így ahogy csinálod! :)

Örülj neki, h elvan magában! Neki is jobb így, nem hisztizik és lóg rajtad ha 1 pillanatra odébb mész. :)))) Kell az önállóság, h elfoglalja magát.

Néha napján rám jön a "depi", hogy én milyen rossz anya is vagyok, hogy nem mondókázunk meg hasonlók egész nap... de mivel egy nagyon kiegyensúlyozott, boldognak tűnő baba (10 hónapos), ezért csak ritkán jön ez rám.

Most is itt labdázik mellettem, ha valami gondja van, vagy csak "anyázna", akkor szól és olyankor igyekszem ráfigyelni, bár általában csak azt unja, hogy ebben a szobában vagyunk és át kell menni a másikba. :)

De persze szoktunk azért zenélni, játszani, mesekönyvezni, no és a játszótéren is csak az övé vagyok. :)