Miért idegesít más kismamák tapasztalatlansága?

Én már rég nem vagyok kismama, de az ismerőseim közt több is volt/van. Van egy nagyon kedves ismerősöm, akivel még középiskolában legjobb barátnők voltunk. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a mai napig. Most már a 6. hónapban van, de sokszor kiakaszt amit mond. 11 hetes volt amikor elmondta hogy terhes. Kérdezgettem ugye hogy mikor megy vizsgálatokra, minden rendben volt-e, stb. Akkor azt mondta hogy ő még csak egy orvosnál volt, aki nem mondott neki semmit, csak megállapította hogy terhes. Mondtam hogy menjen el a védőnőhöz, legyen kiskönyve mert nemsokára genetikai UH lesz. Közölte hogy ő nem mer elmenni mert az orvostól nem kapott papírt és nem adnak így kiskönyvet, stb. Hát volt vagy 20 hetes mire meglett a kiskönyv. Annyiszor felajánlottam a segítségem, hogyha kell bármiben segítek, elkísérem, csak szóljon. Úgy látszik nem kell a segítségem, viszont állandóan rám ír hogy panaszkodjon. De a tanácsaimat nem fogadja meg. És ez idegesít. Pontosabban nem ez. Szégyenlem leírni de a tudatlansága ami idegesít. Nekem is volt első babám, én is rengeteget bénáztam, de mertem tanácsot kérni, rengeteget olvastam. És még mindig van mit tanulnom, szóval ne értsétek félre, kérlek, nem okoskodni akarok, és nem gondolom hogy mindent jobban tudok, de ez a talpra esetlenség idegesít. És nagyon szeretnék nem fogalalkozni vele, de nem megy...