Hogyan lehetne barátkozni egy anyukának olyanokkal akiknek nincsen babájuk?

Nem egyszerű a kérdés az biztos. A magam részéről szép lassan elmaradtak mellőlem a régi gyermektelen barátnőim. Egy ideig találkozgattunk, át-át jöttek, de én nem tudtam menni velük bulizni, moziba, étterembe, stb, így szépen egyre kevesebbet beszélgettünk, míg végül már nem is nagyon találkozunk. Pedig nem állandóan csak a baba volt a téma, direkt figyeltem erre, és csak akkor meséltem ha kérdeztek. Egyszerűen kimaradtam a közös programokból, élményekből, és mivel úgyse tudok velük menni, ezért már nem is nagyon hívnak. Biztos ember meg barátságfüggő is a dolog, ha igazán jó barátok lettünk volna, akkor szerintem nem szakad meg a kapcsolat. Csak más lett az értékrendünk, más dolgok foglalkoztatnak bennünket. Én nem tudok meg nem is nagyon akarok egész nap plázázni, meg mozizni, eset meg jól beborozni, egyszerűen már nem érdekel.

Anyukákkal sem könnyű, ez is igaz. Én magam is unom, amikor már 1 órája azt hallgatom, hogy az ő gyereke ilyen ügyes meg olyan okos, meg ezt és ezt csinálja, bezzeg az x-é meg az y-é stb... De azért nem mindenki ilyen. Sokan vannak akik egyedül érzik magukat, vágynak felnőtt társaságra. Több a közös téma is, lehet tanácsokat kérni, amikor meg nagyobban a gyerekek, akkor meg egymással is eljátszanak. Szóval szerintem ha nem működik a régi barátság, akkor nem kell erőltetni, újakat kell keresni.