Hogyan lehetne barátkozni egy anyukának olyanokkal akiknek nincsen babájuk?
Úgy érted, hogy neked van babád, nekik meg nincs?
Őszintén? Szerintem sehogy. Más az időbeosztásod, más körül forognak a gondolataid. Akinek nincs gyereke, az ezt nem tolerálja. (Ezt nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, mert nekem sincs.)
Hűha, érdekesek az elképzeléseid, kedves utolsó. :)) Én az egyetem alatt vállaltam babát (tudatosan), a férjem PhD hallgató volt akkoriban, most meg kezdő rezidens, szóval nem abban a korcsoportban vagyunk, amelyikben jellemzően a mi életpályánkon babáznak az emberek. Minden barátnőm maradt, hetente találkozok mindegyikőjükkel, a baba születése körül sem volt ez másként, a legjobbak a kórházba is bejöttek. Szintén gyermektelen párt választottunk a kislányunk keresztszüleinek, ők is kéthetente jönnek, általában mi vagyunk azok, akiknél a régi társaság összeáll, a kislányunk is szereti ezeket a közös grillezéseket, dumálásokat, imádja őt mindegyik GYERMEKTELEN barátunk.
Tudják, hogy bármikor, bármivel fordulhatnak hozzánk, és én/ mi is igyekszünk kiérdemelni a bizalmukat azzal, hogy nem beszélünk all-day-long aktuális babaproblémákról. :) DE képzeld, olyan jófejek, hogy néha maguk érdeklődnek.
Szóval én tapasztalat alapján állítom, hogy lehet. És van egy lány, akivel azóta vagyok jóba, mióta már van babám, a lányom 8 hónapos korában, egy vizsgaidőszakban ismerkedtünk meg, azóta is heti kapcsolatban vagyunk.
A nagy bulikat kihagyjuk, de közösen szusizni, éttermezni, nálunk vacsizni, iszogatni bőven szoktunk.
Mi a közös téma? Munka - cikkek, konferenciák, közös ismerősök, könyvek, borok, főzés (imádok főzni)... Akármi.
Ilyen alapon senkivel se barátkozz,hisz akivel nem egy munkakörben dolgozol avval sem lehet közös témád, akivel nem egy korban vagytok azzal sem stb.
Nem csoda hogy annyi anya keres itt barátnőd ha így álltok a barátaitokhoz.
Ez személyfüggő. Van akivel van közös téma és van akivel nincs.
Én most 31 vagyok, és vannak olyan korombeliek (sőt idősebbek), akik még mindig heti többször bulizni, iszogatni járnak, csak a munkának élnek, gyerek még tervbe sincs, esetleg még pasijuk sincs. Na velük nehezen találok már témát, főleg hogy én már lassan 3 éve itthon vagyok. Múltkor áthívtuk a szomszédot, aki az imént leírt kategóriába tartozik, és alapból hozott 2 üveg bort, mire én mondtam hogy nem ihatok mert szoptatok, na arra alapból nézett egy furát...
De azért lehet találni olyat is, akivel van közös téma, nem törvényszerű hogy nem. Legjobb barátnőmnek még nincs gyereke, na vele viszont rengeteg közös témánk van, lassan ő is tervezgeti már a gyereket.
Egyedülálló kisgyermekes édesanya vagyok (bőven 30 felett)
Az összes közeli barátnőm gyermektelen és mégis szoros barátságot ápolunk.
Vannak gyerekes témáink is, a kisfiam is velünk van, ők is eljönnek velünk pl. játszótérre, de ugyanennyit tudunk munkáról is beszélgetni vagy háziállatokról is (ami meg nekem nincsen), de akár divatról, cserélgetünk könyveket, dvd-ket, együtt kirándulunk stb.
Annyiban változott csak a kapcsolatunk, hogy ők jönnek többet, mi megyünk kevesebbet- a kisfiam még alszik nap közben, így nekem akkor mindig haza kell érnem, így vagy délelőtt vagy délután szervezünk valamit vagy alvásidőben jönnek át, van 2-3 óránk "felnőttesen" beszélgetni és kávézni, míg a kicsi alszik- aztán persze ők is szívesen társasoznak vagy kirakóznak egyet, ha van kedvük, míg én pl. főzök.
Bulizni már nem járok, nem is tehetném, a kisfiamat nem hagynám egyedül vagy idegenre éjszaka, néha a felnőtt színház hiányzik (bábszínházba, gyermekelőadásra havonta többször megyünk)- de ezt sem életem végéig kell kihagyni.
Pedig még egyszer hangsúlyozom: egyedülálló vagyok, nincsenek nagyszülők vagy más segítség sem- mégis vannak normális emberi kapcsolataim.
Ahol házaspár van vagy közelben testvér, nagyszülők, ott még inkább meg lehet oldani a közös, nem gyerekes programokat is.
A barátság is változik az élethelyzettel együtt, de ha megvan a közös értékrend és a másik iránti szeretet, szimpátia, akkor miért ne működne?
Már szerintem egy kisbabásnak az is más lenne, ha egy nagyobb gyermekes barátnője lenne (akár ovis, iskolás stb.)- hiszen akkor ott sem állandóan csecsemős témák mennének :)
Hát ez az ! Én is erről beszélek, ha nekem van gyerekem és a másiknak meg nincs és nincs türelme hogy kivárja míg én elszaladgálok a gyerekem után vagy közben tanítom, beszélek a gyerekemhez vagy ha kérdez válaszolok neki a beszélgetés közben.
Mert akinek nincsen gyereke az nem is érzi a felelőséget egész addig amíg nem lesz sajátja, persze vannak kivételek de ők másba gondolkodnak ahol ők irányítanak és nem a gyerekhez kell alkalmazkodni.
És tény hogy vannak korlátok , vannak idők amihez egy anyának meg kell felelni, mert a gyermek álmos, fürdetni kell, vagy éhes, vagy pelenka csere, stb...a gyereknek szüksége van mindig rád, nincs úgy na leugrok a boltba veled mindjárt jövök gyerekem, nem hagyhatod ott csak úgy a gyereked.
Sok fiatal unalmasnak találhatja vagy idegesítőnek amikor jelen van a gyermek is.
Nekem néha anyukákkal sem megy a beszéd mert némelyik anyuka olyan sokat képzel magáról hogy ö a minden és ha már nem néz ki más gyereke olyan szépen akkor már le is nézi.
Nekem néha anyukákkal sem megy a beszéd mert némelyik anyuka olyan sokat képzel magáról
Mint te? Kicsit többnek érzed magad a gyerektelen barátnőknél, talán azért nem kíváncsiak rád
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!