Teljesen kikészülök már 7hónapos babám mellett? Mit csinálnátok?

Már nagyon nagyon nagyon fáradt vagyok! Alszik este, bem azzal van a probléma. Teljesen ki vagyok agyilag. Nincs türelmem, nincs semmim.

Nagyon durván produkálom a terhesség utáni depresszió tüneteit. Nagyjából, sikerül kordában tartani. Van, hogy 1-2 hétig nem jelentkezik, aztán egyszer csak bekattanok. Ilyenkor nagyon csúnyákat gondolok! Pl.:miért szültem?jobb volt egyedül! Egyszer annyira mérges voltam, hogy kiabáltam vele. De amikor "észhez" térek, iszonyatosan bűntudatom van, hogy mekkora rossz anyának nem nevezhető ember vagyok!!

Ma is ideges voltam rá, mert sokat sírt! Idegesít néha a sírása, amikor frissebb vagyok, akkor nem! Néha úgy reagálok a sírásokra, mint egy "normális" anyuka. Néha meg úgy, ahogy kell. Mególelgetem stb.

Egyszerűen nem érzem magam anyának! Nem érzem azt, amiről annyian mesélnek boldogan!!! Szeretem a gyerekem, de nem érzem azt, hogy az anyja vagyok! Amikor normálisabb leszek, kijövök ebből az állapotból, akkor minden normális!

A barátomtól nem kapok érzelmi támogatást, teljesen így érzem. Minden napom arról szól, hogy várom a szabadnapját, hogy kicsit kikapcsolódjak. (Takarítsak, mossak). 7 hónap alatt nem voltunk sehol sem!!!! Nem érzem magam fontosnak!

Annyira elfajult vele is a helyzet, hogy szó szerint undorodok tőle! RENGETEGET vagyok EGYEDÜL!!! Heti 1 szabadnapja van, reggel 8-ra megy dolgozni és éjfélre ér haza!

Utálom nézni a közösségi oldalakon, hogy mas is erőseim élete mennyire szép, kiegyensúlyozott, míg az enyém egy nulla. Irigy vagyok!! Nulla vagyok anyaként, nulla vagyok mindenben!!!!

Kikészítő a magány, hogy még ilyenkor is itt ülök.

Tudhattam volna, hogy ez lesz. De annyira eszetlen tyúk voltam, hogy ebbe sem láttam bele, hogy milyen lesz egyedül! Akkor is ez volt a munkája! Egy hülye albérletben lakunk, a páromak lila gőze nincs arról, hogyan lesz sajátunk!

Félek elmenni pszichológushoz, mert ha elmondom neki, hogy nem érzem magam anyának, türelmetlen vagyok, és többször megfordult az önző fejemben a öngyilkosság, elvennék tőlem!!!!

Nagyon kibuktam ma!!! Nem ez az első alkalom!

-mit csináljak?

-ha elmegyek orvoshoz, elvennék tőlem, mert segítséget szeretnék kérni??

-hogyan állhatnék talpra?

-hogyan vehetnék véget, ennek a hullámvölgynek? Egyszer jól érzem magam, másszor meg teljesen ki vagyok!!

Kérlek, ne írjatok gonosz kommentet! Tudom, hogy egy oltári rossz ember lehetek most sokak szemében:-((