Hogyan lehet reagalni ilyen "okos, segitokesz" tanacsokra, amiket "orvos mond"?!?

Egy kicsit túl reagálod ezt az anyós dolgot.

Mindig vannak tanácsok amit mások adnak de az én elveimmel nem egyeznek. Vagy ott megmondom, hogy én ezt nem így gondolom, vagy elgodolkodom, hogy van-e alapja amit mondanak, vagy egyszerüen túl lépek rajta.Nem csak anyós hanem anyám, testvérem, barátom szomszédnéni is mond ilyeneket.

A beöltöztetés tavasszal soha de soha sem túd nagyon rossz lenni. Ha a gyereknek angyon melege van sír. De ebben az idöben az árnyékban hüvös van nem is kicsit. Míg a napon szakad a víz elég 2 percre az árnyékba menni és már is megfázás áll elö. Èn a gyerekeket mindig rendesen felöltöztetem tavasszal, összel.

Azért van két füled, hogy anyós mondandója az egyiken be, a másikon ki. ;)

Egyébként azért cseszeget, mert unatkozik, meg persze nagyon okosnak hiszi magát :)

Az enyém is ezt csinálta, aztán a férjem szépen jelezte (mégiscsak az ő anyja), hogy vagy leáll, vagy nincs unokázás. Érdekes módon, azóta vissza tudja fogni magát és álomanyós :)

Szerencsére nem találkozunk túl sűrűn és rájuk szorulva sem vagyunk semmiben, hogy tűrni kéne a beszólásokat.

Nekem is van anyósom, ő is osztja ám a tanácsait rendesen. :) De! Ettől függetlenül én kedvelem Őt. És ez a nagy különbség. Előre is elnézést kérek mindenkitől, de az a véleményem, hogy aki (és nem 1, nem 2 anyuka van, hanem nagyon-nagyon sok) ide kiírja az ilyen "anyós ezt mondja, meg azt csinálja" típusú kérdéseit, az szimplán nem kedveli az anyósát. És szegény anyós fejen is állhatna, akkor sem lenne jó semmi, amit tesz. Előbb azon kell elgondolkozni, hogy miért is utálja szegény asszonyt. De azt is figyelembe kell venni, hogy egy anyós-meny viszonyhoz is két ember kell, mint minden más kapcsolathoz is. Nem hiszem, hogy mindig anyós a "hülye".

Én szívesen bízom rá a kisfiamat az anyósomra, mert tudom, hogy ha olyat is tesz ami nekem nem tetszene, még az is ésszerű határokon belül marad. Vannak dolgok (nem is kevés), amikben nem értünk egyet, de ő a gyermekem apjának az anyja. Tisztelem és szeretem azért a szeretetért, amivel a gyerekeit felnevelte, és azért is ahogy az unokái felé fordul. Csupa szeretettel és jó szándékkal. Még ha néha másként is, ahogy én gondolom. pl, túl sok, vagy esetleg kevés ruhát ad a fiamra. :)

Figyelj, ezek csak apróságok, nem érdemes rajtuk bosszankodni. Engedd el a füled mellett és csináld úgy, ahogy te gondolod.

Az én anyósomnak még soha semmilyen rossz beszólása nem volt, soha nem csinált semmit rosszul a gyerekünkkel, soha nem öltöztette fel rosszul, pedig már majdnem 2 éves a lányunk. Tudod, hogy hogy lehet ez? Úgy, hogy még soha nem vitte el, még soha nem öltöztette, annyira sem érdekeljük, hogy bármibe is beleszóljon. Soha nem segít nekünk. Hidd el inkább elviselném az okoskodást.