Ha 1 év alatt nem alakult ki a kötődés a kislányom részéről, felém, akkor már nem is fog?

Szia!

Nem keres,mert tudja,hogy te mindig ott vagy,és mások érdekesebbek akiket ritkábban lát.Például ha beteg gondolom mindig te kellesz neki.Ez ilyen,hogy a tudatalattijukban benne van,hogy anya mindig jön ha baj van.Eljön még az idő amikor le sem tudod majd vakarni.:-)

Szerintem itt nem arról van szó, hogy nincs kötődés. Egyszerűen te vagy vele mindig, a te jelenléted természetes neki, de ha más van ott, az nagy szám. A fiam is olyan, hogy ha én elmegyek, nem sír utánam, de én ennek örülök, a bölcsibe is sírás nélkül beszokott.

De biztos találnál olyan dolgokat is, amik meg azt mutatják, hogy kötődik hozzád. Biztos szoktatok együtt bolondozni, vagy ha sír, akkor nyilván meg tudod vígasztalni, nem?

Nagyon furcsa számomra amiket írtál. Főleg hogy egy gyerek számára az anyja a legelső személy akihez kötődik, legyen az az anya "akármilyen". Arról nem is beszélve hogy az anyjával van születése pillanatától a legtöbbet, hogy az előtte lévő 9 hónapot már ne is említsem. Nem lehet inkább az, hogy a jelenléted annyira megszokott már számára, hogy nem éri olyan inger ami látványos érzelmeket vált ki nála, mint mondjuk a rokon jelenléte? Aki persze ha megjelenik inkább a meglepetés erejéig hat a kislányra?

Pszichológus nem vagyok, de én első nekifutásra ezt tudom elképzelni.

Vagyis szerintem kizárt hogy ne kötődne hozzád, csak már megszokta.

Na azén fiam is pont ilyen. 2 éves most.

Nekem azt mondta a gyerekorvos, mikor beszélgettünk erről, hogy egyrészt nem minden gyerek "produkálja" magát puszizkodással, meg ilyesmi, (és ezt nem rossz értelemben mondom mert nincs bájosabb egy kedveskedő kisgyereknél) meg hogy azért nem sír nem keres és nem ölelget egy feszt mert BIZTONSÁGBAN érzi magát!!!

Mert mindig ott vagyok neki, NINCS miért hiányoljon hiszen sose hagytam még ott sehol vagy ha igen, csak rövid időre.

Amúgy is kiegyensúlyozott, jókedvű csecsemő és kisgyerek volt és nem félt sose senkitől.

Na ez az elmélet nekem nagyon tetszett:)) mert végre nem éreztem úgy hogy hiába teszem ki a szívemet is, engem sose fog úgy szeretni mint pl. az apját.

Aztán elmentem megszülni a kistesóját és az én erős, sosem betegeskedő kisfiam 41 fokos lázat produkált már a második nap és nagyon megbetegedett, enni, inni se volt hajlandó.Szabályosan sztrájkolt.:((

3.nap hazamentem és percekig-órákig bújt hozzám, letenni se lehetett, és mikor érezte hogy már otthon vagyok és nem megyek sehova, akkor hipp hopp meggyógyult.

Számomra nincs ékesebb bizonyítéka annak hogy ÉN vagyok neki a legfontosabb.

Bár ezt nem kívánom senkinek hogy ilyen áron "derüljön ki", de mindenesetre tudom mostmár hogy ő másképp mutatja ki az érzéseit mint ahogy azt én szerettem volna.

Keresztfiunk megbolondul értem és a keresztapjáért. Ha nálunk van és jön érte az anyja, le sem tojja, nem hajlandó szóba állni vele hazamenni meg főképp nem! De ettől még nagyon szereti az anyját, mert másokkal szemben nem így csinálja...

Egy 1 éves gyerekben szerintem még nem tudatosul ennyire a szeretet ténye. Szeret, de nem tudja, hogy ezt úgy kell kimutatni, hogy bújunk és puszilgatjuk a másikat. Ő máshogy mutatja ki. Biztosan rossz érzés lehet, de azért ne kombináld túl, mert csak "rosszabb" lesz! Fogadd el így ! :-)