Testvér kérdés? Jó ha van testvére? Hány év korkülönbség az ideális?
Sziasztok!
Nekem nincs testvérem, így nem tudom milyen ha van :) gondolom más egyke is így van :)
Van egy gyerekem és úgy érzem neki mindent meg tudok adni, van időm játszani vele vagy megvenni dolgokat, nyilván normális keretek között. Ha lenne tesója akkor félek menne a civakodás. Tudom a szülőkön is múlik, de nekünk nincs tesónk, így félek ezeket a helyzeteket sem tudnánk úgy kezelni, nincs tapasztalatunk. Vagy hülyeség?
Meg egy gyereket az ember jobban figyelemmel tud kísérni, ha megyünk valahová és nem két felé szaladnak.
Gondoltam hátha másban is felvetődtek ezek a kérdések.
Jókat írtatok!
Mindenkinek ment a zöld kezecske az elsőt nem én pontoztam le.... nem tudom miért kellett jókat írt ő is :)
Igen a szocializálódás miatt is jó valóban, meg együtt játszanának, később felnőttként is jó lehet. Szóval ezeket saját bőrőmön nem tapasztaltam, ezeket csak azok tudják akiknek van tesójuk. Biztos vagyok benne, hogy jó dolog, csak mivel én nem éltem át ilyet így olyan nehéz elképzelnem. Viszont láttam többeket hogy utálták egymást gyereknek aztán felnőttként nagyon jól kijönnek.
Igen tudom azt kell eldönteni, hogy szeretnénk-e még egy gyereket, de nekem ez nem pusztán erről szól, hanem igenis arról, hogy testvért kapna a fiam. Nem tudok elvonatkoztatni ettől :) hiszen a fiam már megvan, így valahogy mindenben az Ő érdekeit nézem. Szóval már nem pusztán egy gyereket szülnék, hanem testvért.
Szintén hasonló "problémában" vagyok.....
20 hónapos a fiam, én 35 vagyok. El kell döntenem szeretnék-e tesót. Egyke vagyok, a férjemnek van tesója. Én nem tudom elképzelni, hogy legyen még egy gyerekem. A kezdeti nehéz időszak miatt is, nem tenném ki a fiamat az egész nap sírásnak, éjszakázásnak és magamat sem. Most úgy érzem, kicsit vissza kell térnem a régi dolgaimhoz: kert, lovaglás, kutyázás és ezek mellé még egy gyerkőc nem fér bele. A munkám is hiányzik, viszont ha jövőre visszamegyek, tuti 2 év múlva nem jövök el újrakezdeni az egészet. A férjem szeretne én nem. Annyira tünemény a fiam, a természete a viselkedése, érzékeny, okos fiúcska, nem szeretnék belebarmolni az életébe. Ráadásul most költözünk vidékre, családi házba, új dolgokat kell megszoknunk. Anyukám csak októberben megy nyugdíjba, de 80 km-re lesznek tőlünk és segítségem nem lenne. Szóval nekem azt kell eldönteni, most vagy soha.....Egyáltalán nem bánom, hogy 33 évesen szültem, nem terveztem korábban sem 2 gyerkőcöt. Valószínűleg azért problémázok ennyit rajta, mert nagyon mélyen nem szeretnék, de próbálom megérteni a férjemet, mert szeretem. Zsarolásról szó sincs, de egy pár vagyunk, nem külön álló személyek és ez közös döntés. Nagyon nehéz :(
korban hasonlóak vagyunk és a gyerekünk is :)
Ahogy írod valahogy én is érzek ilyet, hogy nem szeretnék belerombolni ebbe a jól bevált dolgokba. A fiam jól eljátszik, jól összeszoktunk már tudom mikor mit akar, tudom mikor mi a baja stb. A kezdeti időszak nagyon nehéz volt nekem is, hasfájósság, szoptatási nehézségek.
De most még mindig jobb lenne előrről kezdeni, mint akár 2-3 év múlva, most még emlékszik a testünk a szülésre, meg az agyam is emlékszik sok mindenre amit nem tudtam, most már gyakorlatból tudom, tapasztalatból.
Nincs ellenemre még egy baba, csak valahogy annyira fura elképzelnem, hogy ismét a sok sírás stb, közben a fiam egyre ügyesebb okosabb, félek bezavarna egy tesó. Nem tudom éjszaka hogy tudna aludni, mert régóta átalussza az éjszakát, ha egy pici sírna 3 óránként, mint ahogy Ő is tette :) akkor hogy aludna? A másik, hogy pl a játékok, mert a fiam már nem csörgőkkel játszik, jövőre akár apróbb alkatrészeket tartalmazó játékok is jöhetnek, bár már most is van pár, ezeket veszélyesek egy babára.
Szóval a dolgok kivitelezése is nehéz.
A párom nekem is nagyon szeretne még egyet én bizonytalan vagyok mi lenne a jó, pedig terhesen mindenképpen kettőt szerettem volna. Csak most már tudom a nehézségeket és nem tudom hogy küzdenék meg vele. Persze a párom sok mindenben segít, de azért nekem lenne legfőképpen a legnehezebb az elején.
Meg a civakodástól is félek :) szeretném, ha szépen eljátszanának :) meg felnőtt korukban segítenék egymást.
MOst valamelyik nap olvastam egy 3 gyerekes családról ahol kis korkülönbség van és imádják egymást a gyerekek, tök jó volt olvasni, olyan jókat írt az anyuka.
A családba vannak gyerekek akik testvérek és olyan jó nézni ahogy a kicsi felnéz a nagyra :) szóval aranyosak, de azért megy ám a civakodás sokszor :)
Én ezzel az egész gyerekvállalás kérdéssel úgy voltam, hogy az előzetes félelmeim közül semmi sem jött be, amitől meg nem féltem, azzal voltak inkább gondjaim. Azt hittem, a szülés valami szörnyű lesz, és közben meg nagyon-nagyon könnyű és fájdalommentes volt mindkét gyerekemmel. A szoptatás volt igazi kínszenvedés, fel is adtam néhány hónap után, mert nem ment. A második gyerekem egyáltalán nem lett sírósbaba, szépen végigaludta az éjszakákat, nem keltette fel a 20 hónapos fiamat egyszer sem. Igaz, eleinte külön aludtunk, én a kicsivel, apa meg a naggyal.
Ami azt illeti, az első néhány hét nehézségeit leszámítva minden további már könnyen vállalható. Az igazi nehézség számomra ott van, hogy egyedül nem tudok velük kimozdulni, mert a most 26 hónapos fiam szaladna, amerre lát, de babakocsistól nehezen tudnék utána szaladni. Szóval a nehézségek sokszor nem is azok, amikre most gondolsz.
Jókat írtok :)
Tényleg sok olyat amit nem tudtam vagy így olvasva ismerem fel, hogy igen ilyet már láttam hallottam.
Biztos ahogy az utolsó előtt írta lehet tök más problémák leszenk mint amiken most problémázom :) és lehet ezekkel semmi gond nem lesz. De egyelőre ezek a kérdéseim, ezeket kell rendeznem. Amúgy tény, hogy akkor tudja meg az ember ezeket, amikor már ott a helyzet.
Aranyosak lehetnek hogy úgy szeretik egymást ahogy az utolsó írta :) Ilyesmit olvastam egy blogban, ahol a 3 gyerek van, hogy könnyes szemmel nézik a gyereket olyan jól elvannak, ölelgetik egymást.
Amúgy a fiam imádja a gyerekeket, szalad hozzájuk, már ahogy meglátja őket mosolyog, fogná a kezüket stb. Sokszor én viszem arrébb, mert látom a másik kisgyerek erre nem partner, de nyilván minden gyerek más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!