Első gyereket mennyire kapattátok el? Későbbiekben megmutatkozott?

"Nem láttam még, mert nem látogathatja még senki."

Akkor mégis honnan tudod, hogy egy percre sem sír? Vagy hogy minden pelenkázás félkómásan történik, mert üvölt?

Hány gyereket neveltél, hogy ennyire tudod, hogy hogyan "működik" egy 1 hónapos baba? Sőt, ha neveltél, akkor tudod, hogy minden baba más. Vannak érzékenyebbek, bújósabbak. 1 hónapos csecsemőnél jól teszik, hogy felveszik. Ez nem elkapatás, mindkét gyerekemnél így csináltam, nem lettek hisztisek, nem kaptak rá, teljesen egészségesek.

Azért nem láthattad még illetve senki sem láthatta a családból, mert hidd el egy ici pici újszülött nagy feladat a szülőknek. Sok helyre el kell rohangálni amit inkább apuka intéz, papírok stb. Aztán sok minden lehet kimarad és azért is rohanni kell mert közben kiderül kell, pl mellszívó, vagy mi elfelejtettünk popsitörlőt venni :) apuci rohant :)

Nálunk is a közeli rokonok pl szüleink láthatták mindjárt ahogy megszületett pár órásan, naposan stb. Aztán kb 2 hónapos lett, akkor jöttek az ismerősök, távolabbi rokonok.

A másik hogy ha normál úton szült az anyuka, akkor bizony ott a gátseb, meg a méhe tisztul, hidd el vérzik rendesen az első pár napban mindenképpen, ne egy erős menstruációt képzelj el, hanem annál ezerszer erősebbet, nem véletlenül kell szülés után Tena super, azért egy majdnem pelenkával a lábaközött nem a rokonságot akarja szórakoztatni. Kb így 1 hónap tájékán már lecsökken a vérzés mennyisége is és kb már egy gyengébb mensturációra hasonlít, de a gátsebe még mindig gyógyulóban van. Szülés után ne kényelmes ülni egyáltalán még pár héttel a szülés után is bizony kellemetlen.

Császáremtszésről nem tudok nyilatkozni, mert nekem nem az volt, de ott van egy műtéti heg, meg átvágott méh azok sem szaladgálnak hidd el, meg vérezni ugyanúgy véreznek.

Szerintem te is így fogod majd, de az gondolom még odébb van :) hidd el nem fogod 1 naposan a kórházba várni a rokonokat, távolabbi rokonokat és a haverjaidat, majd úgy szülés után 1-2 hónappal.

Át kell állni egy másik életvilelre, az a baba bizony akár óramű pontosan 3 óránként eszik, akkor pelenkázni, köldökcsonk ápolás bár már 1 hónaposan nincs köldökcsonk, de ezt minden baba végigüvölti, mert bizony az alkohol amivel fertőtleníteni kell, hideg és perzse macera hogy ott azt birizgálni kell.

Utána ott van a szoptatás, ez sem annyira a külvilág számára látni való dolog. Kb 1-2 hónaposan már azért belerázódnak a szülők és nagyjából tudják mikor mit csináljanak ezért van, hogy nem azonnal látja mindenki a babát. Nem rejtegetésből vagy bármi ilyesmi, a másik, hogy bizony vannak bacik, vírusok, amiket nem kéne elkapnia. Az oltásokat most kapta mégcsak, persze még hónapokig kapja még de már néhányon túl van.

Amennyit leírtál, teljesen jól csinálják amit csinálnak :)

Én pszichológus vagyok, a férjem orvos, így egyben tiltakoznánk az idézett orvos-pszichológus ellen.

1. A gyerek effektív memóriája 3 hónapos korban is csak 1 óra körülbelül. Ez annyit tesz, hogy események összefüggésére (tehát nem anyára, apára, akárkire - bizonyos személyeket érzékletekre történő emlékezés útján korán felismer, hanem összefüggésekre -> sírok, anya felvesz, sírok legközelebb is, hogy felvegyen) körülbelül 6-8 hónapos koruk után képesek emlékezni, addig NEM. A csecsemő agyának ilyen típusú sajátosságából fakad, hogy ez előtt a kor előtt KÉPTELENEK manipulatív sírásra, az ettől a kortól fiatalabb csecsemő sírása jelzés, amely jelzésre LÉTFONTOSSÁGÚ, hogy anya adekvát választ adjon.

Az, hogy azt engedd meg neki, amit később is meg akarsz inkább úgy kell értelmezni, hogy amennyiben nem szeretnéd, hogy hordozókendőben-babakocsiban-ringatva akárhogyan aludjon el hónapokig, akkor ne tégy így már az elején sem, inkább simogasd finoman a hátát míg el nem alszik, énekelj neki, vagy válassz neked, nektek, a ti életformátoknak megfelelő nyugtatási módszert, de légy ott, reagálj, hogy a gyerek megtanulja, hogy van értelme a jelzéseknek. Anya-baba közötti ilyenfajta interakció létszükséglet és nemcsak a pszichés, hanem bizonyítottan az idegrendszeri érés alapfeltétele is. Tehát: 6-8 hónapos kor alatti gyereket alapvetően NEM hagyunk sírni, ami nem azt jelenti, hogy mindenki azonnal kapja fel a síró csecsemőjét, akkor is, ha már kigebed tőle, hanem azt, hogy valahogyan, lehetőleg érintéssel, hanggal, érzékleti úton igyekezzünk adekvát választ adni a jelzésére.

2. A 6 hónapos kor utáni időszakról nem beszélnék, ez nálatok/náluk még nem aktuális, de a nemzetközi szakirodalomban és az adott szakmák képviselői között (pszichológusok, neurológusok véleményét ismerem, a férjem neurológus) a csecsemő korban jelzéseire választ kapó gyermekek jelentős többsége kimutathatóan, mérhetően, SZIGNIFIKÁNSAN nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb gyermek, mint azok, akiknél kicsit spártaibb módszereket használtak a szülők.

Nálunk ezt igazolta az idő, én úgy határoztam, hogy ha sír, megnyugtatom, és igyekszem ilyenkor közel maradni hozzá (ő pl. utálta, ha felvettük, de imádta, ha simogattam elalvás előtt). Így is tettünk, én is, és az édesapja is, és 2 hónapos korától gyakorlatilag nyekkjét sem hallottuk. Addig ő is sírt, ha pelenkáztuk, tekintve, hogy újszülött - azaz a világ minden ineger új, és néha zvaaró lehet számára, utána már nem, sőt, megkedvelte, mert egy darabig én is igyekeztem félkómásan pelenkázni, hátha úgy kevésbé kapcsolódnak majd negatív érzések ehhez a procedúrához. Onnantól kezdve az éjjeleket is átaludta, nappal is remekül tudott önállóan is elnézelődni, a mai napig rendkívül kiegyensúlyozott, kedves, barátságos, és nagyon okos lány.

3. Nagyon nehéz újdonsült anyukaként az ilyen begyöpösödött "elkapatod azt a gyereket" típusú "jó" (?) tanácsokkal, inkább kötözködőkkel bármit is kezdeni. Villanthatok most neked számtalan pubmed cikket, sok szakkönyvet, idézhetek Vekerdyt, Ranschburgot, Méreit, Karácsonyt, Cole-t, Monksot, nem fogod elhinni, hogy egy gyerek azzal, hogy anya reaktív, és meggyőződése szerint nevel KIZÁRÓLAG nyerhet, méghozzá önbizalmat, önállóságot, és kiegyensúlyozott felnőtt létet. Tudod, hogy őszinte legyek, bazinehéz helytállni ezekben az időkben, az ember lánya a párjával együtt igyekszik totál új létformát kialakítani, megismerni egy új családtagot, mellette rengeteg az aggodalom, a félelem, a kérdés, hogy jó vagyok-e, beválok-e... MINDENKINEK hagyni kellene, hogy ösztöne szerint cselekedjen, azt gondolom ugyanis, hogy az anyukák jelentős és túlnyomó többsége a gyermeke érdekében jár el, ezért nem érdemel kritikát.

+1: 4-6 hetes korig főként a T lymphociták, immunoglobulinok, és a védekezésben résztvevő egyéb immunsejtek aktivitása és hatékonysága még szoptatott gyermeknél is gyér, ezért a nagy, összcsaládi látogatásokat emiatt érdemes későbbre időzíteni - tekintve, hogy addig egy kis, banális fertőzés is okozhat érett, egészséges újszülöttben is kiterjedt, totál szisztémás fertőzést. Nincsen szükség addig egy-két nagyon közeli segítőnél több látogatóra.