Normális, hogy egyéves baba bárkivel szívesen együtt van szinte egész nap és nem hiányolja az anyukáját?

#9es vagyok igen nálunk is így volt ahogy a x10es nél már pár hetesen,pár hónaposan is volt vele anyukám,és nagyon könnyen beilleszkedik bárhova bölcsibe és oviba is,idegenek között is 5-10 perc alatt teljesen felszabadul.

Pedig nem abnormális. Sőt. Miért is volna...? Nálunk a férjem ragaszkodott pl. heti 2 óra apás programhoz, a lányunk születésétől kezdve, mert azt mondta, szeretné átélni, amit én minden nap, hogy csak ketten csinálnak valami izgalmasat (játszóház, séta, vásárlás, itthoni játék ha épp én mennék valahová). Anyuméknál vagy anyósoméknál pedig 11 hónapos korától van minden szombat délelőtt - most 22 hónapos (kb. 9-től kettőig, utána megyünk érte és mi is ott vagyunk valameddig). Hetente egyszer fél éve önismeretre járok (pszichológus leszek ugye, ehhez ez kötelező), akkor húgom vigyáz rá. Én így érzem fairnek, mindenki, akivel rendszeresen tölt időt a lányunk igényli is ezt, és JÁR is nekik. Abszolút nem érezném kielégítőnek, ha csak a szoknyám mellől kandikálna a nagyvilágra. Elfogadom, hogy van, aki nehezen engedi a gyerek kezét, no de azért ne legyen abnormális, hogy más nem így van ezzel. :) Nálunk totálisan bevált ez a rendszer, szóval arról, hogy ez abnormális, nem vagyok meggyőzhető. ;) Szombatonként már a pizsire veszi a csizmát, és mondja, hogy mamaáékhoz megy, meg azt is, hogy mi lesz az aktuális program - amikor meg érte megyünk, szalad, és mesél, nevet, vidám. Mi ezzel a baj? Ugyanígy megy ez ha más alkalommal vigyáznak rá - mindig elmesélem, hogy ki és miért vigyáz (anya megy beszélgetni a nénivel, játszatok, és jövök hamarosan), és totálisan boldog így. :)