Tapasztalatok már olyat, hogy az egyik nagyival valamiért nem jön ki a gyermeketek ha ti is ott vagytok?

Kislányunk lassan két éves lesz.

Mindkét nagyszülőjével sokat találkozik, nagyon békés, kiegyensúlyozott család vagyunk a tágabb kört nézve is, nincsen vita, veszekedés, vagy sérelem, sőt, a férjem remekül kijön az én szüleimmel, és én is jóformán második szülőkként tekintek az ő szüleire. Tehát a kapcsolatunk jó, sőt, nagyon jó.

Ennek ellenére anyósommal nagyon nehezen jön ki a kiscsaj. Kb. egy éve minden szombatot felváltva tölt hol egyik, hol másik nagyinál, mi délután érkezünk érte, de hétközben is találkozik mindkét nagyival minimum egyszer. Az én szüleimnél mindkét tesómmal, anyummal-apummal egyformán tökéletesen elvan, ha ott vagyunk mi is, ha nem, de a férjem szüleinél csak és kizárólag apósommal és a férjem öccsével, anyósommal nem, pontosabban csak akkor, ha mi nem vagyunk ott. Mindenkinek ad puszit, neki nem, nem engedi, hogy ráadja a ruhát, semmit-semmit nem kontaktol vele, onnantól, hogy megérkezünk és nagyon bánt a dolog. Imádom anyósom, tüneményes, oltári jó fej nő, a kedvét lesi mindenben, szereti, nem nyomulós, de ez már a lányunk kb. fél éves korától így van (épp ezért jött az az ötlet is, hogy töltsön a nagyiknál időt nélkülünk is, hogy neki is jusson valami az unokájából). Mindenre, ami vele kapcsolatos, nem a válasz. Nem megyek vele, nem fogom a kezét, nem adhat inni, nem adhatja fel a kabátot, ha mégis szeretné, elmenekül.

Ha nem vagyok velük, más a helyzet, de szeretném, ha akkor is tudna unokázni, ha mi is ott vagyunk... Vagy ez majd megváltozik, hagyjam? Mi lehet az oka? Volt már így valaki...?

Hosszú lett, tudom, de tanácsokat várnék, mert látom, hogy szegény anyósomat is bántja néha, hogy ilyen mufurc vele a kiscsaj.