Tapasztalatok már olyat, hogy az egyik nagyival valamiért nem jön ki a gyermeketek ha ti is ott vagytok?
Kislányunk lassan két éves lesz.
Mindkét nagyszülőjével sokat találkozik, nagyon békés, kiegyensúlyozott család vagyunk a tágabb kört nézve is, nincsen vita, veszekedés, vagy sérelem, sőt, a férjem remekül kijön az én szüleimmel, és én is jóformán második szülőkként tekintek az ő szüleire. Tehát a kapcsolatunk jó, sőt, nagyon jó.
Ennek ellenére anyósommal nagyon nehezen jön ki a kiscsaj. Kb. egy éve minden szombatot felváltva tölt hol egyik, hol másik nagyinál, mi délután érkezünk érte, de hétközben is találkozik mindkét nagyival minimum egyszer. Az én szüleimnél mindkét tesómmal, anyummal-apummal egyformán tökéletesen elvan, ha ott vagyunk mi is, ha nem, de a férjem szüleinél csak és kizárólag apósommal és a férjem öccsével, anyósommal nem, pontosabban csak akkor, ha mi nem vagyunk ott. Mindenkinek ad puszit, neki nem, nem engedi, hogy ráadja a ruhát, semmit-semmit nem kontaktol vele, onnantól, hogy megérkezünk és nagyon bánt a dolog. Imádom anyósom, tüneményes, oltári jó fej nő, a kedvét lesi mindenben, szereti, nem nyomulós, de ez már a lányunk kb. fél éves korától így van (épp ezért jött az az ötlet is, hogy töltsön a nagyiknál időt nélkülünk is, hogy neki is jusson valami az unokájából). Mindenre, ami vele kapcsolatos, nem a válasz. Nem megyek vele, nem fogom a kezét, nem adhat inni, nem adhatja fel a kabátot, ha mégis szeretné, elmenekül.
Ha nem vagyok velük, más a helyzet, de szeretném, ha akkor is tudna unokázni, ha mi is ott vagyunk... Vagy ez majd megváltozik, hagyjam? Mi lehet az oka? Volt már így valaki...?
Hosszú lett, tudom, de tanácsokat várnék, mert látom, hogy szegény anyósomat is bántja néha, hogy ilyen mufurc vele a kiscsaj.
Nálunk az egyik nagyi nagyon harsány, ezt a lányom nem bírta soha. Független attól, hogy én ott vagyok-e, bár nyilván csak akkor látom.:)
A fiam meg a másikkal ellenséges lesz, ha én ott vagyok, gondolom, ilyen furcsán fejezi ki a ragaszkodását hozzám. Szerintem ez elmúlik, ő is 2 éves.
Most lehet le leszek pontozva de mi lenne,ha egy kicsit együtt is lennétek párod te és a kicsid,hogy nem mentek egyik nagyihoz sem? Lehet ragaszkodna hozzátok.
Bocsi az előző off ért.
Viszont nálunk sem jó a másik nagyival a kapcsolat mert ugyan nem erőszakos de érzi,hogy olyankor velük kellene lennie még akkor os,ha neki éppen nincs kedve hozzá. Nem dohányzik esetleg mert a lányom ezt sem csípi és a nagyapjához nem szívesen bújik.
A férjem orvos, ügyelete után mindig együtt vagyunk egy teljes napot hétvégén túl is (ez általában hetente 2 alkalom - ilyenkor néha ugyan elmegyek fodrászhoz, akárhova, de ez max. 2 óra), és minden egyéb napon délután négytől este tízig, akkor fektetjük le a kislányunkat. Vasárnap mindig közös, és rengeteg időt töltünk együtt.
Hétközben a nagyikkal is úgy találkozik, hogy mi is ott vagyunk, hétvégén pedig kettő körül érkezünk érte az ominózus szombati napokon, és hétig maradunk, tehát akkor is ott vagyunk. Nagyon örül, amikor megy, mondja is, hogy akar menni, tapsikol az autóban is végig, sorolja, hogy mit fognak papával meg mamával, csinálni szóval nagyon nem hinném, hogy ez a gond, mármint az, hogy szombaton reggel kilenctől kettőig nagyizik. A másik nagyinál pedig, mint írtam, az érkezésünk után sincs gond.
Plusz éppen azóta jobb egy kicsit, ahogyan írtam is, mióta ezeket a szombatokat bevezettük, ez is azért lett, hogy egyrészt mi töltsünk időt kettesben a párommal, másrészt mert anyósom totál ki volt bukva, hogy soha nem megy oda hozzá a gyerek egy árva puszira sem. Most amikor mi nem vagyunk ott, szuperül meg vannak, de utána nem, csak ellöki, ha közeledik. Ezért érthetetlen nekem.
Azért köszönöm! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!