Anyukák akiknek a házassága megromlott, együtt maradtok a gerek miatt?

Nekünk két gyerekünk van meg jó nagy házhitelünk. A kapcsolatunkból teljesen hiányzik a szerelem és a szex is, valahogyan kihűlt, eltávolodtunk mire stabil lett az életünk. Viszont teljesen normálisan tudunk együtt élni egymás mellett, és a gyerekek is harmonikus családban élnek. A kapcsolatunk minden más szempontból jó, mintha jóbarátok lennénk.

Ilyen is van.

Nálunk is az a helyzet, mint a második válaszolónál. Igaz, 1 baba van és nincs házhitel, de szintén kihűlt a kapcsolat.

Viszont a párom apának kiváló, a gyerek imádja. Nekem nincs szivem szétválasztani őket. A gyerek előtt kiéltünk magunkat a párommal, és attól függetlenül, hogy szerelemnek nyoma sincs ill. szex is talán 2 havonta...én szeretem a párom és a gyerekem.

Annyira nem rossz a helyzet, hogy elköltözzek. Most így gondolom, de ez még változhat...

Nem.Szerencsére nincs hitel, és szerencsére az én házamban élünk.Igaz a gyerek imádja és ő is, de már számtalanszor megpróbáltuk, sok szünet volt a gyerek születése után is.Ennél mélyebben már nem lehet a kapcsolatunk.Megbeszéltük,beláttuk hogy nem működik és karácsony után végleg elköltözik,de jó lenne az elválást viszonylag normális keretek között végrehajtani és nem tányércsapkodásos veszekedés kiséretében.

Sajnálom de nem mérgezem tovább az életem(ahogy azt fennt irták) és végre boldog szeretnék lenni minden téren!

Én gyerekként éltem át, de már nem kisgyerek voltam, hanem 10 éves. Nekem egy nagy kő esett le a szívemről, amikor elváltak; mert előtte apa és anya nagyon sokat veszekedtek, attól féltünk, hogy megölik egymást. Sajnáltam, hogy nem lehetek annyit apával, mert messze költöztünk tőle, de már akkor is úgy éreztem, hogy jobb így.

Az öcsém nehezen viselte (8 éves volt), és az volt a hátránya, hogy 15 éves korától megpróbálta betölteni az apa szerepét a családban azzal, hogy utasításokat osztogatott, uralkodni akart rajtunk. De ez megoldható, ha az anyuka talál egy új férjet, akinek van tekintélye.

Érdekes, mert amennyit veszekedtek a szüleink, mi is ilyen veszekedősek lettünk az öcsémmel. Nekem természetes volt kiabálva kiadni az érzelmeimet, nem tudtam, hogy ezzel baj van, és amikor az emberek meglepődtek, csak furcsán néztem, hogy "Ő nem szokott mérges lenni, vagy mi a baja?" Aztán 16 évesen a barátom mutatta meg, hogy ez nem normális viselkedés, lehet máshogy is. Az ő családjában nem nagyon vannak kiabálások, és még sosem verték meg őket. Így mindhárom gyerekből szelíd, kedves felnőtt lett. Megvédik az igazukat, de higgadtan. Miatta meg is változtam.

Az öcsém még agresszívebb lett, mint én, nagyon verekedős is, mert mindig ezt látta otthon. Illetve azt, hogy apám nem tiszteli a nőket, így ő is kicsit ilyen lett, mert ezt látta.

Tehát semmiképp nem érdemes veszekedések közepette együtt maradni, mert a gyerek is nagyon megsínyli. Viszont nagyon fontos, hogy vagy az anya legyen nagyon karakán, vagy találjon egy tekintélyt parancsoló férjet/élettársat, ha nem akarja, hogy a fejére nőjön a fia. És jó, ha olyan példát látnak otthon a gyerekek, hogy boldogan együtt van a két szülő vagy nevelőszülő, szeretik egymást, és igazi családot teremtenek. Nekünk a nagyszüleink a tökéletes házaspár példáját mutatták, olyan béke és harmónia van köztük, hogy NAGYON sokat tanultam tőlük az életről. S most, felnőtt koromban jöttem rá, hogy leginkább abból tanultam, amit TAPASZTALTAM otthon, nem pedig abból, amit mondtak. Nem lett volna jó, ha nincs egy jó férjpélda is, mert sokat segített a párválasztásban, hogy láttam, milyen egy ideális házasság. Sok barátnőmnek nem volt ilyen példája, és van olyan, aki emiatt hagyja, hogy elnyomja a férje. Tehát ha az anyuka kénytelen elválni, és nem talál új társat, akkor legalább meséljen arról, milyen egy jó férj.

Ami a legfontosabb, BOLDOGOK VOLTUNK, HOGY ANYA ÚJRA BOLDOG ÍGY APA NÉLKÜL. Sokkal jobb hangulatú család lettünk, ez sokat javított.