Csak én vagyok depressziós a baba mellett?

Ez még nem depi, csak kimerültség. Ne aggódj. Én 6 hétig voltam igy a szülés után. Mostmár 1 éves.... Nehéz az első 2-3 hónap, de utána sokkal jobb lesz minden!!! :)

Rá tudod bízni valakire (nagyira?) egy órára? Nekem sokat segített, hogy már 7 napos korában elmentem egy órára vásárolni :)

Eggyutt erzek veletek,en is ezt ereztem az elsonel,pdig 27 eves voltam.A bebieteles idoszakig tartott nekem.Lehet akkor jollakott vegre,es tobbet aludt,kiegyensulyozottabb is volt a lanyom.Mozduljatok ki,beszeljetek emberekkel,baba-mama klubb,foglalkozasok,stb....meg el nem hatalmasodik a dolog.Komolyan mondom.Raadasul jon a tel is...ki se mozdulhatunk....

2 gyerekes anyuka.

Szia!

Minden kérdésedre az a válaszom, hogy is-is. Természetes is , önző is vagy, felkészületlen is. De ez nem kritika, én is így "kezdtem", és rajtad kívül sok millió anyuka. Sírt a baba vagy fél órát , és miután nagynehezen elaludt kimentem a konyhába és támasztottam a fejem, hogy"DE MIÉRT???" Ez "természetes" érzés az elején sajnos, meg az is hogy szerettem volna, ha néha "vissza lehetne rakni a hasamba". Vigasztaljon a tudat, hogy napról -napra, hétről-hétre könnyebb lesz , és érezni fogod, hogy mikor szoktok össze olyan szinten, hogyha tudod miért sír, mikor fog enni, ezt most azért csinálja mert fáj a pocija, most nyűgös...Közben ráérzel, hogy ez a kis csöpp lény mennyi szeretetet tud adni neked, és átértékelődik a "már megint 18szor keltem fel hozzá éjjel" is. Van akinél pár hét, nálam még az 5. hónap környékén is voltak hullámvölgyek.(meg lesznek is, de egész jól "kezelem" már őket)Ha nagyik segítenek nemsokára 1-2 alkalomra el is szaladhatsz pl. fodrászhoz, kozmetikushoz, bevásárolni... Jót tehet még a magne b6 is, megnyugtatja az ilyenkor a hormonok hatására megint felborult idegrendszert.

Szia!

Ugyan ezt éreztem én is.Az a baj ezzel,hogy erről egy kismamaújság se a média sőt még a környezetemben élő kismamik sem meséltek.Mindenki boldog,gondtalan,probléma mentes kismamának látszott(mutatta magát).Én meg úgy éreztem egy csődtömeg vagyok,ráadásul iszonyat rossz anya hiszen nem vagyok boldog,hogy itt az én kis csodaszép lányom.Ő hasfájós volt,ráadásul szoptatni sem tudtam,teljes kudarc volt nekem ez az első időszak.Legszívesebben visszacsináltam volna az egészet.Kemény volt nagyon.Utána ahogy nőtt kezdtünk összeszokni,mert nekem még az anyaság érzése sem jött azonnal.Ok,itt ez a gyönyörű gyerek,tudom az enyém de most már vigye el valaki.Szóval nőni kezdett,kezdtem megszokni,hogy sír(nem hagytam sírni még mielőtt valaki leszedné a fejemet) mert ugye hasfájós volt és semmi sem segített neki.Mindig azt mondtam ez is elmúlik egyszer.Úgy 2 és fél hónapos kor volt az áttörés.Már csak egyszer kelt enni éjszaka,elmúlt a pocakfájása,elkezdett rám mosolyogni,gügyögni.Kezdtem azt érezni,hogy nem csak egy gép vagyok aki kiszolgálja hanem már ő is értékeli ezt és mosollyal jutalmaz.Most már nagyon jól megvagyunk.Nem mondom néha még most is kivagyok,de nem a lány miatt,hanem a bezártság a monotonitás, és az egyhangú napok miatt.Sajnos nekem itt(új városban lakunk)barátaim,családom és itt a kismamik nem is nagyon akarnak ismerkedni.Szóval nem túl jó egyedül.A férjem sokat dolgozik.De azt a kezdeti időszakot senkinek sem kívánom.Sajnos erre más megoldás nincsen csak az idő,hogy nő a baba annyival könnyebb lesz.Legalább is nekem az lett.Biztos vagyok benne,hogy 2 hónap múlva Te is így látod majd ezt a dolgot!Addig is kitartás!:)

Én 2 hónapig nem találtam a helyem a világban. Mint egy robot úgy működtem, oké pelenkázok, oké szoptatok, oké vígasztalok, szinte semmit nem aludtam olyan hasfájós volt. Felüdülés volt kicsit elmosogatni, kitakarítani a fürdőt, muszáj volt valami elfoglaltságot találnom, hogy ne legyenek ugyanolyanok a napjaim.

Aztán szépen lassan jött az érzés, hogy ezt nem muszájból kell tenni, hanem ha fáj a hasa és ordít egész nap, akkor segítenem kell, ha ringatva marad el, akkor ringatom, ha csak cicin alszik, akkor úgy alszik. Hagytam a mosogatást és a fürdőt, ha aludt nappal fél órát, aludtam vele én is, aztán a hasfájás is elmúlt és azt vettem észre, hogy állandóan mosolyog, egyre jobban ki lehet számítani, hogy mikor eszik és alszik, és kezdett valami rendszer belépni. Lenyugodtam én is, ő is, mindamellett, hogy többet volt ébren, mint az elején, jól elvolt egyedül is 10-20 perceket, már nyugodtan mentem mosogatni, ha sírt vittem magammal... vagyis ez jelen idő, viszem ma is. Igazából megszoktuk egymást és ma sem csinálnék semmit másképp. Holnap lesz fél éves.

Még annyit, hogy 9 naposan nagyon picike ő még. Csak téged "ismer", szokatlan neki ez a kinti világ, légy hozzá és magadhoz is türelmes. Adj időt magadnak arra, hogy megszokd ezt az új állapotot és mindketten kiegyensúlyozottak lesztek. Nem tudom mennyi kikapcsolódásra vágysz, de pl nekem így az elején elég volt, hogy lesétáltam a boltba baba nélkül, míg aludt, addig apa ült mellette. Aztán később együtt is mehettek.

Boldog babázást!

még egy kis kitartás, ez az időszak az első 3 hónapban van csak ;)

Felkészületlen. Én is az voltam, de eszembe sem jutott, hogy ilyen rohadt nehéz lesz az eleje!!!

Már 4 hónaposak vagyunk és tényleg könnyebb lett a 3. hónap után kicsivel.