Mennyire veszi ki a parod a reszet a kisbabatok neveleseben?

Már nagyobb a gyerekünk, de elmondom az elejét.

Átlag napi 9 órát dolgozott, kötetlen munkaidőben. Az alap dolgokat szó nélkül megtette: pelenkázás, altatás, fürdetés, öltöztetés, hétvégén sétálás, később etetés, játék.

A nehezebb, kellemetlen dolgokra viszont csak ritkán tudtam rávenni: lázmérés, kúp beadása, gyógyszer beadása, oltásra vinni, hajmosás, fogmosás.

Ezek közül az én férjem semmit nem csinált. Az éjszakát nem is vártam el tőle, hiszen napi 8-10 órát dolgozik van hogy többet, ha túlórázni kell. Pelenkázást egyszer próbálta, mikor vigyázott rá 6 hetesen pár órát, akkor mondta, hogy nem is szeretné többet (ráadásul fordítva adta rá :D ) Altatást sem vártam el tőle, mivel szopi, büfi után aludt el nagyrészt. Mellé tápszert kapott néha. Azzal próbálkozott egy ideig, de aztán egyszer félre nyelt a lányom és úgy megijedt, hogy többé nem szerette volna etetni sem. Úgyhogy gyakorlatilag a babánk teljesen az én feladatommá vált, ami miatt nem is panaszkodtam, szerettem csinálni. Azt viszont már sérelmeztem, hogy mikor nagyobb lett kicsit, akkor sem ült le vele játszani, hiába unszoltam, csak nagy ritkán szánta rá magát. Pedig ő akarta jobban, hogy babánk legyen! Sőt, miután megszületett pár hónap múlva mondta, hogy ő benne lenne, hogy jöjjön a következő. Persze köszöntem szépen, nem éltem a lehetőséggel, így segítség nélkül. 1,5 éves lett a lányom, amikor jobban foglalkozott vele, már tudott vele mit kezdeni, végre lett apja a gyereknek! Egyszerűen nem érett még meg a dologra, szerintem a következő gyerekkel már mindent bátrabban fog majd csinálni.

Úgyhogy a baba körül kezdetben semmit nem segített, viszont az első pár hónapban nem nagyon főztem, abban besegített, szívesen főzött. Vitt ahová kértem, talán még porszívózott is párszor...

De szerintem ennek köszönhető főleg, hogy ennyire anyás a lányom és gyakorlatilag vigyázni sem nagyon tud rá, hogy bárhová elmenjek gyerek nélkül :(

Nálunk elég furán alakult. Egyik gyereket sem pelenkázta, fürdette, etette , stb., csak ha nagyon muszáj volt. Ennek főként én vagyok az oka, nem is igényeltem, ő annyit tett meg, amennyit kértem. Főként a közös játékból vette ki a részét.

DE: Amikor 2.5 évesen bölcsibe ment a nagyobb, onnantól reggel ő ébresztette, vitte bölcsibe, oviba, majd iskolába, haza is ő hozta, ha beteg volt a gyerek ő vitte orvoshoz, és ő maradt otthon vele, míg meggyógyult, mivel én reggel 6-kor elhagytam a lakást és egy távolabbi településre jártam dolgozni. A férjem napközben otthon van, ő esténként és hétvégén dolgozik, így nekem nem kellett szabadságot kivennem.

A kicsi még csak 2 éves lesz, a helyzet ugyanaz, most enyém a neheze, övé a móka, de fél év múlva már a férjem kelti és indítja útjára a két gyereket és innentől övé a gyereknevelés nagyobbik része (hétköznapokon).