A szeparációs szorongás az alvást is tönkreteszi?

Vannak itt sokan akik hisztinek tartják a szeparációs szorongást...hát ha valaki látta volna az én lányom halálra rémült fejét akkor nem gondolná így. Nálunk nappal nincs baj csak éjszaka. Én sírni ( visítani a félelemtől) nem hagyom, nem hagytam, kénytelen voltam vele aludni. Szép lassan csendesedett a dolog, most velünk egy szobában elalszik saját ágyában, lassan próbálom visszaköltöztetni a szobájába.

Én nyilván nem emlékszek milyen volt nyolc hónaposan, 1 évesen, de arra igen, hogy pár évesen milyen rémálmaim voltak (pedig nem ijesztgettek mumussal meg nem nézhettem tv-t sem), és ha az én szüleim hisztinek fogták volna fel, hogy éjszaka sírok akkor ülhettem volna az ágyamban rémülten reggelig, vagy én is elaludtam volna a fáradtságtól és arra gondoltam volna, hogy még az sem várható a szüleimtől, hogy megvígasztaljanak. Én ehhez hasonlónak értékelem a szeparációs szorongást is.És nem érdekel a lepontozás, de az a véleményem, hogy a gyerekemnek most van rám szüksége, nem hagyom sírni,én akartam őt a félelmeivel együtt és nem egy gép akit éjszakára kikapcsolunk mert nekünk úgy kényelmes. akinél nincs ilyen gond az áldja az eget érte! Bocsánat a kifakadásért, de nagyon sok hisztiról olvastam már ezen az oldalon.(az igazi hisztinek én sem engedek).

Az én véleményem szerint csak annyit tehetsz, hogy vele vagy, esetleg nappal is a nagyágyban mellette vagy amíg alszik. Nálunk csak ez jött be,és szerencsére most már nappal is elalszik egyedül.