Ha kitört a gyermeken a szeparációs szorongás, mi a jobb?
És ez úgy veszem észre, hogy éjjel éri el tetőfokát! Ilyenkor mi a jobb? Ha minél többet vagyunk kettesben (ami amúgy is így szokott lenni), hogy még inkább érezze, hogy ITT vagyok, vagy fokozzuk a társaságot? Vagy ez nincs ezzel összefüggésben?
9és fél hónapos, és kb 8 hónapos kora körül kezdődött.
nálunk úgy nyilvánul meg,hogy megijed a hirtelen közeledő ritkán látott rokonok láttán.Ilyenkor hozzám bújik,és fokozatosan közeledik hozzájuk.
tehát én erősítem benne a "csak mi ketten vagyunk" dolgot.Nagyon sokat megyünk babák közé,felnőttek közé.És ha kellek ott vagyok neki.
éjjel meg szerintem csak te nyugtasd meg.És inkább nappal próbálkozz a fokozatos társasággal.Először csak apa többet,nagyik,szomszédok.
De ahogy az előttem író is mondta,el fog múlni.
a fiamnak kb 1hónapja jött elő.13hónapos
Igazatok van, biztos, hogy el fog múlni, bár néha már végeláthatatlannak tűnik. Arról nem is beszéltem, hogy egész nap egymáson lógunk, még WC-re sem tudok egyedül menni. Ha apa itthon van, és ő foglalkozik vele, fél szemmel akkor is engem figyel. Segítségem nincs, mivel a nagyszülők még dolgoznak, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a majdnem 10 hónap alatt hány órát töltöttünk külön. De nem is ez a lényeg. Csak szeretném, ha ezeket az akadályokat, akár nappal, de különösen éjszaka könnyebben vennénk. Hogy nekem se kelljen néha az idegtől szétszakadnom, ő se érezze, hogy nélkülöznie kell, és így talán gyorsabban elmúlik ez az időszak.
Ha egyáltalán erről van szó....
De köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!