Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Ha kitört a gyermeken a...

Ha kitört a gyermeken a szeparációs szorongás, mi a jobb?

Figyelt kérdés

És ez úgy veszem észre, hogy éjjel éri el tetőfokát! Ilyenkor mi a jobb? Ha minél többet vagyunk kettesben (ami amúgy is így szokott lenni), hogy még inkább érezze, hogy ITT vagyok, vagy fokozzuk a társaságot? Vagy ez nincs ezzel összefüggésben?

9és fél hónapos, és kb 8 hónapos kora körül kezdődött.


2009. nov. 27. 18:52
 1/5 anonim ***** válasza:
55%
Ahogy sokminden ez is egy időszak a kis életében.Ahogy jött úgy el is fog múlni.Én nem foglalkoztam vele ugyanúgy éltük a mindennapjainkat hol ketten hol társaságban.És tényleg észre sem vettem egy idő után hogy volt e egyáltalán szeparációs problémája.
2009. nov. 27. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
100%
Az a jó, ha minél többet vagy vele. Nálunk is éjszaka tetőzött, volt, hogy 3-szor is felkelt, és keresett. Ez 1 hónapig tartott, aztán elmúlt. De mindig bementem hozzá. Látnia kell, hogy anya akkor is létezik, és számíthat rá, amikor éppen nem látja.
2009. nov. 27. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:

nálunk úgy nyilvánul meg,hogy megijed a hirtelen közeledő ritkán látott rokonok láttán.Ilyenkor hozzám bújik,és fokozatosan közeledik hozzájuk.

tehát én erősítem benne a "csak mi ketten vagyunk" dolgot.Nagyon sokat megyünk babák közé,felnőttek közé.És ha kellek ott vagyok neki.

éjjel meg szerintem csak te nyugtasd meg.És inkább nappal próbálkozz a fokozatos társasággal.Először csak apa többet,nagyik,szomszédok.

De ahogy az előttem író is mondta,el fog múlni.

a fiamnak kb 1hónapja jött elő.13hónapos

2009. nov. 27. 20:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
0%
Nem tudok tanácsot adni mert ez minket kikerült.
2009. nov. 27. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:

Igazatok van, biztos, hogy el fog múlni, bár néha már végeláthatatlannak tűnik. Arról nem is beszéltem, hogy egész nap egymáson lógunk, még WC-re sem tudok egyedül menni. Ha apa itthon van, és ő foglalkozik vele, fél szemmel akkor is engem figyel. Segítségem nincs, mivel a nagyszülők még dolgoznak, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a majdnem 10 hónap alatt hány órát töltöttünk külön. De nem is ez a lényeg. Csak szeretném, ha ezeket az akadályokat, akár nappal, de különösen éjszaka könnyebben vennénk. Hogy nekem se kelljen néha az idegtől szétszakadnom, ő se érezze, hogy nélkülöznie kell, és így talán gyorsabban elmúlik ez az időszak.

Ha egyáltalán erről van szó....

De köszönöm szépen a hozzászólásokat!

2009. nov. 28. 10:38

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!