Tényleg gáz, ha egy nő nem a gyerekvállalást tartja az élet legszebb dolgának?

Egyáltalán nem gáz. Ha tudjuk, hogy mit akarunk az jó. Nem kell mindenkinek gyerek, annélkül is van élet. A lényeg az, hogy ismerjük fel, és ne szüljünk, ha nem érezzük készen rá magunkat.

Az meg hogy ki, hogy gondol a gyerekvállalásra, az lényegtelen, ha a gyerekei szeretetben és gondoskodásban nőnek fel.

Nem, sőt!

De az emberek többsége úgy vettem észre, hogy nem meri felvállalni az érzéseit, mert fél a társadalom elítélésétől, hiszen ez a "norma".

Én mindig őszintén elmondom mindenkinek ha szóba kerül, hogy szeretem a lányom, de nem ő életem értelme.

A férjem ugyanolyan fontos számomra, mint ő, nem helyezem egyiket sem a másik elé és az első én vagyok, utánuk jönnek ők és minden más.

Ezt nem tudom jobban kifejezni most, de nem azonos az önzéssel.

Valahol ez mind összefügg, hiszen a saját boldogságom is úgy teljes, ha ők rendben vannak.

Hát, nem gáz, de érdekes.

Én nagyon sokáig nem akartam gyereket, féltem a felelősségtől, attól hogy az addig kényelmes, bármikor bárhova elmegyek életem megváltozik. Márpedig az ismerőseim körében ezt láttam. Féltem ettől. Önző voltam, a Férjemet is csak magamnak akartam, nem akartam hogy "befurakodjon" egy gyerek. :)

Aztán eltelt 8 év és úgy döntöttünk vállalunk egy babát bármi is lesz.

Az az érzés ami azóta bennem uralkodik mióta megszületett a Kisfiam, azt elmondani nem lehet, és talán csak az érti meg akinek van gyereke. Elnyomta bennem az önzést és a félelmet, és a gyerekem által lettem TELJES! Hihetetlen, mintha kívülről láttam volna magamat :) "Ez nem is Én vagyok" :) És de.

MEgszületett a Fiam, és csak néztem hosszú órákon keresztül. Anyukám bejött a kórházba és kérdezte, hogy miért sírok. Én meg csak: "Anya, meg lehet ezt az aggódást valaha is szokni?" :)

Szeretem a Férjem, tényleg Ő volt mindig is a legfontosabb, de amit a gyerekem iránt érzek az más fajta szeretet. Sokkal erősebb! Azt érzem, hogy bármire képes lennék érte, világokat tudnék megmozgatni érte, és a legszörnyűbb ha neki valami baja van, és nem tudok segíteni Rajta.

Azt hiszem ez az Anyaság. És úgy látszik nekem kellett ez az idő ,hogy megérjek rá. És semmit nem bántam meg.

Ha valaki azt kérdezni mit sírok vissza a régi életemből akkor az egy valami lenne: hogy akkor sokkal nyugodtabb voltam. Nem aggódtam annyira sem magam miatt, sem a Férjem miatt. Furcsa, de így van. Most sokkal jobban aggódok, mert tudom hogy otthon vár valaki akinek még hosszú évekig nagyon nagy szüksége van Ránk :)

Nem gäz.

Nekem a terhesseg a gäz, inkäbb horror.