Férjed milyen apa? Hogy jön ki fél év alatti picitekkel? Mit várhatunk el tőlük?

egy Apa akkor kezdi el érezni a szülői mivoltot, ha már tud kommunikálni a picivel! Ezt már nagyon sok pszichológus megállapította.

Ha a férjed dolgozik napközben, akkor jusson neki is egy kis kikapcsolódás! Nálunk a férjem nem hajlandó letenni a picit a kezéből ha hazajön, de "csak" azért hogy engem tehermentesítsen, de közben meg vérzik a szívem, hogy Ő semmit sem tud kikapcsolódni, csak ha lefektette a gyereket. Ő is mondja mindig, hogy már nagyon várja, hogy tudjon kommunikálni a kislánnyal.

Az én babóm jövőhéten lesz 4 hónapos és az első naptól imádja Őt az Apukája! Az első 3 héten együtt voltunk, akkor Ő szaladgált boltba, főzött, együtt sétáltunk.

Most siet haza a munkából, és rögtön ugrik a Picire. Mindig beszélget vele, sétálnak a lakásban, "megdumálják" a dolgokat. Általában 6 körül le is megy vele sétálni, hogy én addig pihenjek, bár én ilyenkor próbálok rendet tenni a lakásban, vagy vacsit készítek, esetleg netezek.

Este mindig együtt pancsizunk, Apa fürdet, utána enyém a Pici, jön egy kis masszázs, simi, utána újra Apa jön, Ő öltöztet. Közben én készülök a cicire, és jön az alvás. Férjem ilyenkor megy át a nappaliba és csak ilyenkor ül tévé elé, vagy a neten olvasgat. Éjszaka mindig felkel, segít a peluscserénél, nekem hoz ásványvizet. Hétvégente is gyakran egyedül sétálnak, hogy én addig pihenjek. Mindig cserél pelust, öltöztet, énekel is.

Nálunk nincs külön női és férfi szerep. Van, hogy Ő főz van, hogy én. Ő cserél pelust, vagy én.

Azért vállaltunk gyereket, hogy együtt neveljük, de ebbe beletartozik egy pelucsere, vagy öltöztetés, ringatás is.

Közös gyerek=közös nevelés, közös háztartás=közös vezetés.

Nálunk így megy!

Nálunk ugyanaz van, mint nálatok.

9 hónapos a gyerkőc, és pont az éjjel sírtam már, hogy miért csak én kelek? Miért csak én foglalkozom vele?

3 hónapja fogzik, és én 3 hónapja egyetlen éjszaka sem aludtam összefüggően két óránál többet.

Összesen talán 5-6 órákat alszom azt is két-három részletben, de ő békésen átfordul a másik oldalára, ha sír a gyerek.

Amúgy jó apa, napközben szokott játszani a picivel, és a kislányom is imádja őt, (meg én is), de én úgy érzem, hogy ketten vállaltunk gyereket, de neki csak a napi fél óra játszás tetszik a gyerek-vállalósdiból, és minden egyéb tekintetben ugyanúgy él, mint a gyerek előtt...

Reggel a lehető legkésőbb kel (fél órával indulás előtt), nyugodtan megreggelizik, komótosan felöltözik, aztán meg dolgozni, haza jön, szépen megvacsorázik, megnézi a híradót, aztán elvonul a számítógépéhez.

Én meg csinálok mindent egyedül.

Azt hiszem, hogy amíg a picurka nagyobb nem lesz, még egy gyereket nem vállalok, mert akkor aztán tényleg besokallnék.

Nem azért, mert teher, hanem azért, mert halálosan kimerült vagyok az éjszakázásoktól, és olyan jól esne, ha csak egy éjjel azt mondaná, hogy majd ő kel, én csak aludjak...

Tessék, már ébren is álmodozok... :-)

Ne keseredj már emiatt el kérlek.És ne irigyelj a férjeik miatt másokat.Én sem irigylek emiatt egyetlen anyukát sem,és örülök,hogy az én férjem nem volt ilyen,mert nekem mások a nézeteim,más erről a véleményem,nem is igényeltem volna azt,hogy helyettem lássa el a babáimat.Sosem piszkáltam miatta a férjemet,mert anélkül,hogy átvette volna az anya szerepet,anélkül is tudtam,hogy szereti a gyerekeinket akkor is amíg csecsemők voltak.Értsd meg,hogy a Te férjed nem az a manapság Istenített "szuper apuka",aki ép csak meg nem szülte a gyereketeket.Fogadd el ilyennek amilyen,meglátod ahogy nő a picurotok,fejlődik az értelme,jobban tud vele kommunikálni,úgy fogja napról-napra számodra is látványosabban szeretni.De ez nem azt jelenti,hogy most ne szeretné,csak vannak férfiak,akik tényleg nem tudnak mit kezdeni egy kisbabával,még akkor sem ha az övék.

Legyél türelmes vele,elégedj meg annyival,amire Ő magától is képes.Egy babával annyira könnyű otthon akkor is,ha semmit semmibe nem segít be senki.Az én férjem reggel 7-kor elmegy dolgozni,és este 9-kor ér haza.Szombaton is tanít délig.Ez azt jelenti,hogy sem a háztartásban,se a 3 gyerek körül szinte semmit nem tud segíteni.Reggel a picivel viszem a nagyobbakat oviba,és így is megyek értük.Napközben pedig elvégzek mindent.De a középső még csak most lett ovis,nemrég kettővel voltam itthon,és akkor is meg kellett mindent csinálnom ötöd magamra.Fárasztó,de ez van.Most már az én férjem foglalkozik a gyerekekkel amennyit csak tud,csak sajnos nagyon kevés az ideje rájuk.Türelem,meglátod ahogy telik az idő változnak a dolgok,egyre jobb lesz minden.

Szerintem meg attól, hogy egy férj segít a gyerkőc körüli dolgokban, vagy éppen munka után Ő készít vacsit, vagy másnapra ebédet, még nem a "szuper apuka" kategória! Csak figyelmes, és nem önző! Ha valaki a munkából hazajön és egyből a tévé elé, vagy számítógép elé ül, az szerintem nem egy fáradt, hanem egy jellemtelen apuka! Az én férjem is fáradt, Ő reggel 7kor megy el, 5kor jön haza, szellemi munkát végez, mellette konferenciákra jár, és olyankor Ő vezet, amitől még inkább elfárad. De Ő azt mondta, hogy neki az a kikapcsolódás, ha hazajöhet a családhoz és foglalkozhat a Picivel, akit reggel óta nem látott, vagy éppen lemegy vele sétálni és a friss levegőn is ki tud kapcsolni a munka után. Ha hétvégén sétál, akkor visz magával könyvet, és útközben olvas, vagy ha jó idő van, akkor egy padon ül, közben ringatja a Picurt a babakocsiban.

Ettől Ő még nem "szuper apuka"! De egy nagyon segítőkész, a családját szerető, figyelmes ember, aki nem csak dísznek akarta a gyereket!

Szia.Adj a párodnak időt.Ők nem úgy müködnek mint mi.

Légy türelmes vele, és lássátok el együtt a picit, segíts neki, bíztasd, hogy jól csinálja.Lehet hogy csak nincs önbizalma, nagyon sok teher nehezedik ilyenkor rájuk is (családfentartás, felelősség ), nekik ezt hosszabb idő megszokni.Nagyon sok féfi nem tud mit kezdeni egy csecsemővel, de ettől még jó apák.

Mi a kezdetektől együtt fürdetünk, és most már több mindent is rábízok.Mindent ugyanúgy meg tud csinálni, mint én.Folyamatosan alakúlt ki, sok vita is volt, de megértette, hogy így erősődik a kapcsolata a kicsivel.

légy határozott, és vegye ki a részét ő is a gyerekből, de fokozatosan terheld.Eleinte csak segítsen neked.Ha ráhagyod a dolgokat, idővel természetesnek fogja venni, hogy te csinálsz mindent.Meglátod, beletanúl, és ha kellő gyakorlata lesz élvezni is fogja!

Szia!

Mondjuk én az első hónapba egyedül voltam a picivel teljesen,nem volt az apuka velünk.De amióta újra itt van,imádja.A fürdetést igaz én csinálom,mert féltem a babát:),de ő segít mindenben.Teát főz,éjjel pelust cserél(napközben is amikor itthon van)minden ilyesmit megcsinál.Ő is emlegeti,hogy várja már,hogy menjen,beszéljen...de így is imádja,és mindenben segít még éjjel is.A mi kapcsolatunk meg más ha nem a babáról van szó....