Nem adom a gyermekeimet bölcsibe, és emiatt kellemetlen helyzetben érzem magam. Jogosan?

Mondd el, hogy neked ez így jó, senkinek semmi köze hozzá.

Vagy mondd azt, ami a véleményed.

3 lányom van. Egyik gyerekem sem jár, vagy fog járni bölcsibe. A nagyobbik most 3,5 évesen kezdte az ovit. Az óvónők minden nap megdicsérik, hogy olyan, mintha mindig is óvodás lett volna, szépen betartja az ottani szabályokat. Nem mellesleg itthon is hasonlóak az elvárások, így ez nem volt probléma. Szépen beilleszkedett, nincs lemaradva. Vegyes csoportba jár, és a nagyobbaknak tartott foglalkozásokba is lelkesen, és ügyesen bekapcsolódik. Szerintem ha egy gyerekkel rendesen foglalkoznak otthon, akkor nincs lemaradása.

Egyébként eléggé gyerekfüggő, hogy mikor van itt az ideje a szocializálódásnak. A nagylányom 1 éve még nem volt kész rá, nehezen vált volna le, és gondjai voltak a beszéddel is. Ő most érett meg rá. A kicsi már most nyitottabb a gyerektársaságra.

Nekem 3fiam van, és ők sem jártak - járnak bölcsibe. Nagycsoportos a legnagyobbik, (a középső kiscsoportos most kezdett, a legkisebb meg 20hónapos és ő sem lesz bölcsis) hát őt ha visszacsinálhatnám, csak középsőbe kellett volna még oviba is adni. Ő annyira nem volt érett még 3,5évesen sem az ovira. Pedig nagyon okos, eljártunk foglakozásokra, angolórára, és sokat voltunk tesóm gyerekével- szinte egykorúak, szóval volt gyerektársaság is, de ettől függetlenül neki még így is korai volt. Nehezen szokott be, és lényegében a tanév úgy telt, hogy sírt folyamatosan minden nap, ha mentünk az oviba. Kiscsoport legvégére rázódott bele, akkor meg jött a nyáriszünet. De akkorát változott a nyáron, hogy középsőbe már sose sírt nagy örömmel ment szeptember első ovis napján az oviba, és azóta is nagyszerűen érzi magát. Látszott hogy megérett az ovira! Kiválóan teljesít minden feladatot- most az ovónők és más szülők is azt mondják, hogy ő az egyetlen aki mindeki szerint abszolút iskolaérett... Pedig a fele csoport megy suliba. Mert sokan még nagyon játékosak, és önállótlanok, de egyébként jóképességű okos gyerekek.

Aki bölcsibe adja a gyerekét, szíve szerint szerintem az is otthonmaradna vele, de muszáj visszamennie dolgozni. És sokan a maguk kényelme miatt is adják be. De sok helyen olvastam már, hogy egy gyereknek az első 3 - inkább 4évben otthon a legjobb.

Minden gyerekfüggő, van aki jól veszi a bölcsit, de van aki - mint mi is- jól megküzd a kiscsoporttal is.

a középső fiam csoportjába sok olyan kisgyerek van, akik szintén még mindig folyamatosan sírnak bent. Ma volt a karácsonyi ünnepély... hát volt bőgés nem kicsi. Ezeknek a gyerekeknek még simán otthon jobb lenne anyukájukkal.... szerintem.

És igaza van a bölcsis gondozónő hozzászólásának, hogy, max az ovis szabályrendszert kell megtanulni a kicsiknek is az oviban, de abba nagyon gyorsan belejönnek, semmi mással nincsenek lemaradva.