A gyors mozgásfejlődésű babák tényleg jobb képességűek?

Dehogyis, egyátalán nem jobbak a társaiknál! NÉmelyik baba ebben ügyesebb, más abban, de 3éves korig utolérik egymást mozgásban, addigra mindegyik ugyanolyan ügyes lesz, beszél, szobatiszta... stb.

De hogy mi mikor érett egy egy mozgásra, a beszédre, az önálló evésre pl, azt csak a babák tudják.

VAn aki hamar mozog, de későn beszél, van aki lustább, de már önállóan eszik egy éves korától.. sok variáció van. DE behozzák ezeket - kb 3éves korra.

Nem.

Attól, hogy valaki jó maraton futó, okosabb ?

2-es vagyok, egyébként 3gyerekem van, és mind máskor csinált mindent.

A legnagyobb pl nagykönyv szerint csinálta a mozgásokat, 2,5éves korára beszélt, viszont 2éves korától szobatiszta,

A középső 6hós koráig nem csinált nagyon semmit, utána rohamléptekben fejlődött a mozgása, és 1éves korára járt, 2évesen beszélt, és rajzolt már emberkét is, viszont 3évesen lett csak szobatiszta.

A haramadik gyerekem meg 1éves koráig olyan lusta volt, nagyon későn csinált mindent, most lesz két éves, és már önállóan eszik mindent, még a levest is, pohárból iszik, majdnem szobatiszta, és szavakkal beszél is (még nem hosszú mondatokban, hanem csak úgy 2-3szavas mondatokban), és lépcsőn közlekedik nem mászva, hanem 2lábon...

Látszik, hogy vannak részképességek, amik nagyon jól mennek, valamik nem annyira, de ezért írtam, hogy kb 3éves korra egyforma szinten vannak a gyerekek.

Az hogy később az értelmi képességei milyenek a kisgyerekknek, azt egyrészt szülőktől is hozzák, természtesen akivel többet foglalkoznak az a gyerek nyilván tájékozottabb, és "okosabb".

De igazán, majd az iskolában derül ki, hogy ez az okosság mit takar.

Én azt mondanám, hogy van jelentősége annak, hogy mit mikor csinál egy baba, de nem képességre gondolok, hanem személyiségre.

3 gyerekem van nekem is.

A legnagyobb mindenben lassú volt, ami a mozgásfejlődést illeti, még az átlagba belefért, de későn és megfontoltan csinált mindent. Viszont emellett a kezeit sokat használta aprólékos dolgokra. Hogy egy példát említsek, amikor más babák pl. a forgással töltötték az idejüket, ő a hátán feküdt, fogta a plüssállatát, és a farkát bizerálta egy ujjával jobbra-balra mozgatva, és képes volt ezzel fél órát eltölteni. Míg a másik gyerekem a kezébe sem vett ilyesmit, vagy maximum eldobta annyi idősen, és inkább forgott, mozgott, pörgött.

A nagy gyermekem már 6 éves, és teljesen rendben van a mozgása, egész gyorsan tud pl. futni, de megmaradt az óvatossága, csak oda mászik fel, amiről érzi, hogy nem fog leesni, és még mindig a kézműves dolgokat szereti legjobban.

A legkisebb gyerekem a másik véglet, ő nagyon korán csinált mindent, nagyon erős volt, de már a pocakban is irtóra dörömbölt, ő mindig szalad, mindenhová felmászik/bemászik, semmi veszélyérzete (kismotorral lement egy lépcsőn), szóval én inkább a gyerekek karakterében látok összefüggést, és ez nem feltétlenül jelent jobb vagy rosszabb képességet bármiben is, egyszerűen csak eltérő tulajdonságokat.

Mint ahogy felnőttként is mindenki másban jó/ügyes, tehetséges, ettől még járni és szaladni mindenki tud (már aki egészséges természetesen), maximum nem ugyanúgy.

Én mondjuk abban hiszek, hogy nem a "szülőnek kell kihozni valamit" a gyerekből, hanem engedni kell a szülőnek, hogy a gyerek a maga ütemében kibontakozzon, és megmutatni neki minél több lehetőséget, és engedni, hogy válasszon, és amiben tehetségesnek látszik, arra terelgetni finoman.

Bár lehet, hogy Te is erre gondoltál a "kihoznival".