Rossz anya leszek, ha a három hónapos kisfiamat ma este odaadom az egyik ismerősünknek?

Nézd kedves #39, ha Te is a demokratikus családmodellben hiszel, az szerintem jó, fontos. Ez esetben ami még gyökeres különbséget okozhat, az a gyerek szükségleteinek az eltérő megítélése. Amiben egyébként mindenki nagyon jól tud önigazolni (a különféle gyermeklélektani vagy gyermeknevelési könyvek szerzői meg leginkább:))) - mert hát nagyon tág határok között az lesz a gyerek szükséglete, amire szocializálják, amibe beleszokik, mert hát a gyereknek valljuk be, egyetlen valódi, nem fiziológiás szükséglete van: a biztonság iránti igény. Amit a számára megszokott dolgok jelentenek, és amit az azoktól való eltérés borít meg. Ennek keretén belül a valójában a szülő szoktatja rá, hogy most állandóan mellette van, és akkor a gyerek biztonságérzete kibillen, ha hirtelen nem, vagy az a megszokott számára, hogy néha igen, és néha nem. Hogy most örökösen lehallkítják a tévét és akkor megriad ha nem, vagy a szokott módon szól, és akkor az lesz esetleg riasztó, ha lehalkítják, stb.

Nuygodtan szocializálhatsz arra egy gyereket, hogy időnként mással van, ha ezt az élete természetes részének veszi, nem bizonytalanítja el, nem fog okozni ez semmit.

3 hónapos korban kezdeni a "leválasztást" a mindenórás anyai jelenlétről sokkalta lazább dolog mind a szülőnek, mind a gyereknek minden valószínűség szerint, mint 2 évesen ugyanez.

Tudod, egybe azért belegondolhatna a Kérdező szándékát kritizáló sok tisztelt anyuka. Nem túl régen, mondjuk a ma 45 éven felüliek setében az volt a normális és tipikus, és a világ jó nagy részén még ma is az, hogy az anya a szülés után 6-10 héttel (kevesebb, mint az itt tárgyalt kor) szépen visszamegy dolgozni, és a gyerek bölcsibe, vagy a nagyszülő felügyeletére kerül minden nap, legalább az itt tárgyalttal megegyező időre. És ettől még nem károsodott lelkileg, nem lett klinikai idegbajos sem az összes 45 év feletti magyar, sem a ma élő 7 milliárd emberből mondjuk 4 milliárd, aki úgy nőtt fel, hogy élete első hetei után már fél napokra más környezetben, más felügyeletére bízva létezett. (legjobb tudomásom szerint én magam se:)))

Abban igazad van, hogy már az újszülöttet is lehet arra "szoktatni", hogy átaludja az éjszakát, hogy ne igényelje az anyja testközelségét stb, de milyen áron... Néhány keservesen átsírt éjszaka után ugyanis megtörik, beletörődik, hogy hiába könyörög kétségbeesetten, senki nem reagál a jelzéseire. Beletörődik így hát, hogy nem érdemes megpróbálnia kommunikálni, mert az égvilágon semmi értelme. Így még csírájában elfojtjuk az ősbizalom kialakulását. Egyenes út egy szorongó, ideges, bizalomhiányos személyiség kialakulásához.

Igen, valóban sok ember felnőtt már úgy, hogy a szülés után 6 héttel bölcsibe adták, vagy bébiszitterre bízták. De attól, hogy valami túlélhető, még nem biztos, hogy ideális, sőt. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy a bölcsi (főleg 1 éves kor előtt) egy szükséges rossz. Ha nem lehet máshogy megoldani a gyerekfelügyeletet, akkor igénybe kell venni, mert nincs más választás. A gyerek ugyan nem fog belehalni, de hogy nem lesz jó hatással a személyiségfejlődésére az tuti.

Tudod, nincs abban semmi baj, ha nem egyformán gondolkozunk. Én csak azt nem tudom felfogni, hogy ha valakinek ennyire útban van a gyerek, ha már ilyen hamar elege lesz belőle és keresi az alkalmat, hogy megszabadulhasson tőle, az miért akart szülővé válni?

Nézd, ez egy olyan dolog szerintem, hogy mielőtt vagy mikor az ember gyereket vállal, akkor vannak elképzelései, hogy egyfelől mivel járhat ez, másfelől milyen módon kívánja nevelni. És hát persze van néhány teljesen objektív dolog is, mint hogy egy x idős gyereknek mennyi fehérje vagy vitamin vagy szobahőfok kell, de a dolgok többsége nem ilyen, hanem valójában nagyon tág határok között szabadon választható. Attól kezdve, hogy anyatejes vagy tápszeres, azon át, hogy mikor adjuk bölcsibe, vagy bármi. A dolgoknak voltaképp nincs sok jelentősége, valljuk be, soha senki nem igazolta, hogy egyik csoport vagy másik csoport gyermekei kerülnek-e előnybe vagy hátrányba bármiben is felnőtt korukra, de valami rejtélyes oknál fogva mégis szabályos vallásháborúk szoktak dúlni a természetes szülés kontra programozott szülés, a tápszer kontra szoptatás, a 3 éves koriig anyuka kontra gyerekközösség és az összes ilyen témákban, aminek a jellemző megnyilvánulása, hogy az egyik csoport deklarálja a másikra, hogy "te nem vagy jó anya" és kontra. Tudod, nemzedékek fogratták Bibliaként "A Spock"-ot

[link]

manapság meg a legbefolyásosabb amcsi szülő-szervezet indexre tette mint a gyerekre kártékony irodalmat:) (Na, nekem meg az a hozzáállásom, hogy nem tudom eldönteni kapásból, melyik a hülyébb, a szerző vagy az indexre tevők:))

Na, mindegy, ebből csak arra akartam kilukadni, hogy a jövendő vagy friss szülőnek vannak valamilyen elképzelései. Az még egy dolog, hogy okvetlen lesz 3-4 más véleményű csoport aki ezért "rosszanyázik", az voltaképp macskát nem érdekli. A baj akkor van, ha szülőpár két tagjának eleve eltérőek az elképzelései - na és akkor jön a "minek vállaltál gyereket, ha te " - illetve, ha hagynak egy 3. felet érdemben beleszólni.

Mindkettőre simán rámegy a kapcsolat.

Egyébként meg valójában lehet jó anya a szoptatós is, meg a tápszeres is, a 6 hét múlva bölcsibe adó meg a 3 évig otthon maradó is, a természetesen szülő meg a programozottan szülő is - FELTÉVE HA - ezt a párjával közös egyetértésben teszik.

(meg hát ugye nem mellékes az se, hogy az adott szülő milyen célt kíván elérni a saját nevelésével)

Nincs igazad abban, hogy nem igazolták, hogy az általad felsorolt dolgokban melyik véglet biztosít előnyt vagy hátrányt a gyereknek.

Bizonyított, hogy azok a babák, akiket mindig megvígasztaltak, amikor felsírtak, mindig kielégítették a testközelségre való igényüket (pl hordozás stb), kiegyensúlyozottabbak, kreatívabbak, intelligensebbek. Pl. Dr. Ranschburg Jenő is rengeteget emlegette ezeket a dolgokat könyveiben, cikkeiben, riportjaiban, és róla azért szerintem nem mondható el, hogy össze-vissza beszél légből kapott információk alapján. A szoptatásnak is bizonyítottan rengeteg előnye van a tápszeres táplálással szemben. (mielőtt nekem esnél, mondom mindezt úgy, hogy programozott császárral szültem és nem tudtam szoptatni a kisfiamat)