Más is van úgy hogy mindig 2 vagy több gyereket akart, de az első után soha többé nem akar babát?

Én is így vagyok, annyi különbséggel, hogy én ezt a 3. gyermekem születése után érzem. Nem terveztünk több babát, de mégis mondtam a férjemnek, ha valaha is eszembe jutna azonnal lőjön le.

Nekem a terhességem is szörnyű volt, a sürgősségi császár is komplikált, a koraszülött intenzívene eltöltött 2,5 hétről ne is beszéljünk, mert mindig elfog a sírás.

Ahogy telik az idő halványodnak a rossz dolgok, de azt tudom, ha Ő lett volna az első gyermekem, biztosan egyke marad. Soha többé nem akarnék, és nem is mernék babát vállalni!

Igen, én is így vagyok.

2 gyereket terveztünk, aztán csak 1 van és nem is tervezünk többet.

Pánikbetegség, egyéb szorongásos betegség, toxémia, ezek voltak terhesség alatt. Több hét kórházban. Komplikált szülés, a végén császárral. Aztán újabb műtét szülés után 2 és fél hónappal. Majd pedig gyomor és emésztési betegségek. De ezek már nem a szüléssel kapcsolatban, viszont piszkosul megviselt minden mind testileg, mind lelkileg.

Örülök, hogy ez az egy gyerekünk megszületett egészségesen és egészséges most is, de úgy érzem nem bírnám újra végigcsinálni, pláne hogy a toxémia a második terhességemnél is fennállna. És szedek több állandó gyógyszert, amiket meg lehet terhesség alatt nem is szedhetnék és görcsölnék és hánynék össze-vissza.

Plusz a házasságunk is igen csak megromlott, az anyagiak sem túl fényesek, 1 gyereket tudunk biztonsággal felnevelni.

Úgyhogy 1 gyerekünk lesz.:)

Jelen.:)

3 gyereket terveztünk,szerettünk volna.

Nehéz terhességem volt,viszont csodaszép szülésem.

6 óra alatt meglett a lányom,spontán szültem,nagyon szép emlék maradt.Azt bármikor újra átélném.

Viszont ami utána jött,azt nem.

11 hónapos a lányunk.Borzasztó természetű.Akaratos,hisztis,soha semmi nem jó neki.Még egyetlen egy éjszakát sem aludt át.Minden éjjel 10x kel,alig birom már.Férjem rengeteget dolgozik,szinte semmiben sem tud segíteni.A gyerek nincs el magában,mindig vele kell lennem,még wc-re is vinnem kell.

Egy szóval mindezek hatására,megmondtam a férjemnek,hogy nekem nem kell több gyerek.Persze ő nagyon szeretne még,de én nem bírnám ezt ki ismét.Most így gondolom.

Fiatal vagyok még (25év),lehet 5-10 év múlva meggondolom magam...ki tudja...

Szia! Én is így érzek, ahogy Te. Bár a terhességem „álomszerű” volt, semmi bajom nem volt, sőt, nyugodtabb voltam, mint bármikor (eltekintve, hogy paráztam, nem lesz-e beteg a gyerkőc), az utána jövő kb. egy évre úgy emlékszem, hogy folyamatosan üvöltött a gyerek, alig aludtam, teljesen kivoltam, rengeteget sírtam együtt a gyerekkel…

A lényeg, hogy sajnos magamat érzem „ideggyengének”, és nem szeretném újra átélni azokat a dolgokat. Abból is látszik, hogy nem vagyok erre alkalmas, hogy mindenki azzal jön, az ember elfeledkezik a rossz dolgokról az idő múlásával – hát én nem felejtek (érdekes, mert a férjem igen, holott sokszor ő mászkált órákat egy üvöltő csecsemővel a karján).

Viszont azzal nem értek egyet, hogy mindenképpen kell testvér egy gyereknek, azt gondolom, amit Te, kérdező, hogy ha az anya nem képes két gyerek koordinálására, akkor lehet, hogy csak rosszabbul sül el az ügy. Hány olyat látunk, amikor testvérek acsarkodnak, nem is beszélnek egymással?

Azt gondolom, ha valaki igazából nem akar gyereket, csak azért szül még, hogy legyen testvér, akkor könnyen belefuthat abba, hogy mártírnak fogja magát érezni (akár csak tudat alatt), és egy mártír anya mellett felnőni – na, az lehet igazán cudar.

Nekem az a meglátásom, hogy vannak „demógyerekek”, akik „áldott jók” már születésüktől fogva – nos, az ilyen gyerekek miatt szülnek többet a nők, mert azt hiszik, a többi is ilyen lesz.