Aki fiatalon szült az hogy csinálta?

Én 6 évig voltam együtt egy olyan emberrel, akivel folyamatosan romlott a kapcsolatunk, sőt, néha azt hiszem, hogy soha nem is volt jó. 16-22 éves korom között mégsem tudtam elképzelni, hogy mástól lesz gyermekem. Aztán egészen csúnya módon véget ért ez a kapcsolat, egy évre rá találkoztam a férjemmel, 4 hónappal később babát vártam (tervezetten), aki most másfél éves. Nem hiszek abban, hogy a kapcsolat hossza bármit is jelent, a férjemről a LEGELSŐ percben tudtam, kétség és félelem nélkül, hogy Ő az igazi. Efelől azóta sincsen egyikünknek sem semmilyen kételye, bár márciusban is még "csak" 3 éve lesz, hogy együtt vagyunk.

Az "infrastruktúra": a párom orvos, és nem szeretnék nyafogni-hazudni, nagyon jól keres, hála Istennek. Házunk, autónk ugyanakkor nem ebből van, hanem a szüleinktől. Ezek nélkül az anyagi feltételek nélkül nem vállaltuk volna a babát, azt hiszem. A lányunk születésekor én még nem dolgoztam soha folyamatosan, egy munkahelyen, csak szakfordítóként néha-néha, egyetemre jártam, pszichológusnak tanultam. Jövő szeptemberben pedig szeretnék belefogni a második diplomámba. Hát, mi így vagyunk, és ha visszamehetnék, talán annyit változtatnék, hogy nem maradnék egy kilátástalan kapcsolatban azért, mert nincs kedvem jobb társat keresni (én is azért voltam olyan sokáig az akkori párommal, mert nem volt erőm visszaállni a szingli létbe).

Kicsit más jellegű lesz a válaszom:

Nekem baráti körben van egy srác és lány, akik a 20as éveik elején ismerkedtek meg, aztán elvoltak-szakítottak- olyan igazi se vele se nélküle kapcsolat volt. Aztán egyszer nagyon durván szakítottak, és már elsírták bánatukat, hogy kész vége, mikor egy nap a lehető legnagyobb boldogsággal megjelentek és közölték, hogy babát várnak. Ez persze jóhír volt, hogy akkor mégis átgondolnak mindent és minden oké lesz. Meglett a baba, eltelt 2év és kezdődtek a problémák előről. Megint eltelt két év, mint a kutya-macska kb., vártuk, hogy mi lesz velük, mire újra belejentették, hogy jön a kistesó. Megint nagy heppi, aztán meglett a baba, és megint 2év eltelte után ismét kezdődött minden előröl. Ekkor belefogtak egy gyönyörű családi ház építésébe.... Most ott tartanak, hogy 1éve lakják a tényleg csodaszép házat, amit lakberendező tervezett... ott a két gyönyörű gyerek, rendezett anyagiak... és karácsony után végleg szétköltöznek és végleg befejezik ezt a kapcsolatot. Ennek is csak a gyerekek isszák a levét.

Ezt csak azért írtam le, mert ha már eleve rossz a kapcsolat, akkor se egy-se több gyerek, se ház, se pénz nem fogja megoldani a problémát.

Ne másokat irigyelj, és ne mások életét akard élni! Találd meg a saját utadat, először is legyél boldog. Csak olyan kapcsolatba szülj gyereket, ami boldog, és csak annak szülj, akivel tényleg elhiszed, hogy életed végégig fog tartani a szerelem!

Időd van rá!

ÉN konkrétan mint a8-as válaszoló kb, 28 votlam mikor a férjemet megismertem ő 30 volt. (volt előtte 2hosszú kapcsolatom 3év, 2évig tartott, de ott egyszer sem gondoltam a családra....akkor még a bulik, a suli, a munkahely volt az első, mikor a férjemet megismertem, rögtön tudtam, hogy na neki igen- neki szülnék gyereket. valahogy érzi ezt az ember)

30voltam mikor összeházasodtunk, 32-34-35évesen szültem. Nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről. Annyiban könnyebb volt, hogy már mindketten külön éltünk szülőktől, mindkettőnknek jó állás volt, lakása volt (nem sok hitellel, amiből jelenleg már csak 1-et fizetünk), amit később eladtunk és szép házat tudtunk rajta venni.

Egyébként örömmel olvasom azkat a hozzászólásokat- mégha kamu is vagy kicsit túlzás, hogy aki ilyen fiatalon ismerkedett meg a férjével-élettársával, annak tényleg sikerült gyerek és minden. Mert sajna az ismeretségi körömre ez nem jellemző. A legtöbben, akik 18-25évesen ismerkedtek-házasodtak meg és gyerekük is van- már szinte egyikük sincs együtt a párjával. Ez szomorú számomra, de remélem, hogy máshol más a tendencia. És ezzel nem is azt akarom mondani, hogy ezek a fiatalon jött kapcsolatok-házasságok nem működnek- mert itt a sok ellenpélda- szerencsére! :)