Aki fiatalon szült az hogy csinálta?

19 éves vagyok, kezemben a ma reggeli pozitív terhességi teszttel :)

Nemrég írtam ki ide egy kérdést, hogy ha minden feltétel adott, várjak-e még a terhességgel azért, mert fiatal vagyok. Végül elhatároztam, hogy nem várok.

Hogy mik ezek a feltételek? Egy éve házas vagyok, 2 évig jártunk előtte. Férjem 25 éves, jó munkahellyel, biztos keresettel. Én távmunkát végzek. Van saját háromszobás lakásunk. A babát mindketten szeretnénk.

Szóval én így csináltam. Azonban én szerencsés vagyok, nem mindenkinek jön ez össze ennyi idős korára. Neked is azt mondom, hogy ha a pároddal nincs minden rendben, akkor nem a baba fogja rendbe hozni, sőt! Felelőtlenség szülni egy ilyen kapcsolatba, a gyereknek ártasz vele. Én se terveztem ilyen fiatalon, de nekem már nincs mire várni. Neked viszont még van - egy tökéletes partnerre, vagy a mostani kapcsolatod gyógyulására...

22 éves vagyok, férjem 24. Még ugyan nincs babánk, de már nagyon szeretnénk mindketten (csak sajnos egészségi problémákkal küzdünk, ami megakadályozza). Egyszerűen szerencsénk van, nagyon hamar megtaláltuk egymást (én 18 voltam, ő 20). Az első pillanattól megtaláltuk a közös hangot, gyakorlatilag mindenben összeillünk, ugyanúgy gondolkodunk, így hamar össze is költöztünk (külön a szülőktől). Az összeköltözés annyira jól sikerült, hogy tavasz óta már házasok vagyunk :) Szerintem ez csak szerencse kérdése, a véletlenek kellettek hozzá, hogy mi megismerkedjünk, de összejött :) Szintén szerencse kérdése, hogy van saját lakás (szüleim válása miatt "örököltem"), illetve, hogy tudunk félretenni (én még egyetemista vagyok, mellette dolgozok is, nagyon szép ösztöndíjam van, nemsokára végzem, de ha jönne a baba, akkor is be tudnám fejezni, és olyan szakmám lesz, ahol nem hátrány, ha valaki édesanya). A lakáson kívül van egy 5 éves autónk (a nászajándékba kapott pénzből tudtunk venni egy használt, de kevés kilométeres kocsit), és legalább 1 évre elegendő megtakarításunk, ha beütne a krach, szóval az anyagi helyzetünk is rendezett. Viszont nagyon sok beszólást kaptunk a kortársainktól és bizonyos rokonoktól, hogy miért "kötöttük le" magunkat ilyen korán, de nem foglalkozunk vele, elfogadjuk, hogy más a mi korunkban még nem vágyik házasságra, családra, ehhez kell a közös felfogás.

Kérdező, én azt tanácsolom, hogyha nem érzitek az összhangot és javítani sem tudtok már rajta, jobb minél előbb elengedni egymást. Nem kell feltétlen rögtön beleugranod a párkeresésbe, de hogy éveket tölts egy rossz kapcsolatban, az szerintem nem éri meg....

Ilyen kapcsolatra semmiképp ne vállalj babaát. 22 évesen nehogy már ugy érezd nem menne az ismerkedés.... Nem tudhatod mit hoz az élet, lehet vele maradsz szülsz egy gyerket aztán rá egy évre rájön neki ez nem kell és lelép te meg ott maradsz egyedül a gyerekkel és ugy azért nehezebb találni párt. Egyáltalán nem lehetetlen de nehezebb. Föleg korodbelit. A gyerek születése még a stabil kapocsolatokban is okoz problémát sokszor, enemhogy egy kevésbé működöben. Lépj inkáb és találd meg azt akivel jól tud működni a akapcsolat. Egyértelműen csak megszokásból van már vele és mert félsz tovább lépni. SEMMIKÉPP NE SZÜLJ ROSSZ KAPCSOLATBA.

Én ismerek pár ilyen nöt aki korán szült olyan kapcsolatban amit akkor jónak tartott. mi most vagyunk 30 körül. Ebből a 6-7 lányból 1 van együtt még az apukával. A többiek már mind szétmentek a gyerek meg felnő a csonkacsaládba vagy nevelő apukával. Nem mondom hogy ez tartgédia de azért ez jobb ha nem igy van.

A nagyika egy kicsit régimódi.

Én 28 évesen ismertem meg a férjem, 30, 32, 35-el szültem.

Én sem bántam volna korábban (a szülés miatt), de így alakult, és azt hiszem nem is véletlen.

Nekem a gyerekkorom nem volt egyszerű, így mire magamra találtam, meg kikupálódtam annyira, hogy alkalmas lettem párkapcsolatra (előtte nem is nagyon volt), addigra eltelt ennyi idő.

Egyébként 21 évesen volt egy komolyabb kapcsolatom előtte, ez eljegyzést tervezgettük mi is, amikor rájöttem, hogy nem fog menni a dolog.

És visszanézve nagyon örülök, hogy nem mentem bele. Mert hiába voltam önálló, a személyiségem még sehol sem tartott akkoriban.

Szerintem nem szabad másokhoz viszonyítani. A saját utadat kell megtalálni. Az is a felnőttség része, hogy ki tudd mondani, hogy ez így nem működik, akkor tovább lépek. Vagy azt mondani, a párodnak, hogy figyelj, ez és ez nem működik. Dolgozunk rajta hogy megváltozzon?

Mire 23 leszek,a lányom másfél éves lesz majdnem.Ez lesz márciusban.Bár nem tervezett baba egyébként,de amúgy is 24 éves koromig akartam szülni.

Lakása van ugyan páromnak,de autó nincs és nem is keres olyan jól.Sőt,épp munkanélküli volt mikor besikerült a baba.De ő azt mondta,szeretné a kicsit,de én döntök.Ő 10 évvel idősebb ,mint én.Megtartottuk...Mondjuk mi nem voltunk együtt sok ideje,még csak most vagyunk együtt 2 év 3hónapja,a kicsi meg 13hónapos.Nekünk sokáig nehéz volt az anyagiak miatt,mert majdnem megszületett már a kicsi,mire párom talált egy tanfolyamot.Azt elvégezte,azalatt ugye kapott pénzt,ha nem is sokat,de rezsire elég volt,az étkezésben meg segítettek a rokonaink.Utána mikor megszületett a pici,már volt a gyes és családi is,akkor már nem kellett annyira segíteni.Mikor vége lett a sulinak,akkor sajnos családi baj történt,így intézkedett azzal kapcsolatban is munkakeresés mellett.Ez nehéz 4hónap volt,de támogattak minket.Talált munkát és azóta jó minden már.Alapja lenne a gyerekvállalásnak a stabil háttér,de nem így alakult.Mivel abortusz ellenes vagyok,így ez volt az egyetlen lehetőség.Persze azóta már szedek gyógyszert is ,mert több gyerek nem kell sok okból kifolyólag.Fiatal vagy még,és szép ahhoz képest az 5 éves kapcsolat.Első szerelem gondolom,ezért nem működik már annyira,mert ez általában még csak tapasztalatszerzés szokott lenni.Nekem jelenlegi párom elött volt egy 1éves és egy 3 éves kapcsolatom,de messze mások voltak azok,mint ez.

26 éves vagyok, a férjem 30. 18 voltam mikor összejöttünk, előtte lévő 2-3 évben buliztam, kiéltem magam, aztán mikor a férjemmel megismerkedtem minden stimmelt. Egyből 1 hullámhosszon voltunk, majd egymásba szerettünk. Aztán jött az eljegyzés, majd az esküvő, utána pedig, amikor 23 éves voltam, akkor született meg a kisfiúnk.

Ő már akkor dolgozott, amikor megismerkedtünk, én akkor még tanultam. Mivel nem mentem tovább egyetemre vagy főiskolára, hanem érettségi után szakmát tanultam és nyelvvizsgát szereztem, így egyből dolgoztam. Lett is megtakarított pénzünk, így lett a házasság és a babavállalás.

Szóval immár 8 éve együtt vagyunk és nem kell nélkülöznünk, megvagyunk.

És én annak a híve vagyok, hogy ha közös életet tervezünk, közösek a célok, akkor azért együtt dolgozunk. Beleértve a házat, a kocsit, a havi kiadásokat. Mivel fiatalon jöttünk össze, így ez nem volt gond, együtt robogunk az életben a céljaink felé.:)