Szerintetek jó ez a gyerekorvos vagy váltsak? Nem értek egyet az elveivel.
Most 6 hónapos a babánk, külföldön élünk és csak úgy kiválasztottuk a hozzánk legközelebb eső gyerekorvost, mivel egyiket sem ismertük előtte.
Rendes nő, kikérdez mindenről, jegyzetelget és emlékszik a dolgainkra. Csak valahogy úgy érzem, soha nem jó neki a babánk ahogy van. Pedig szépen fejlődik és szép nagy babánk van.
Az elején azt mondta, hogy fektessük hasra napi 3x15 percet. Nos nekünk 15 másodpercet sem maradt meg a babánk és iszonyat kínszenvedés volt minden hasratétel. Csak üvöltött és üvöltött, de a gyerekorvos mondta, hogy belapulhat a feje, így szenvedtettük a babát.
Aztán meg, hogy rakjuk a kiságyba mert nem jó, hogy együtt alszom a babáva. Nos én napi 12 órát dolgozom és utána hazamegyek és otthon jön az éjszakás műszak, nem kifejezés mennyire fáradt vagyok. Átraknám én az ágyába, de sokszor az éjszakai szopizásba belealszunk és csak órákra rá ébredek fel.
Aztán hogy tanítsuk meg a gyereket magától elaludni. Rakjuk az ágyba, énelkeljünk, símogassuk stb amíg el nem alszik. Mi jelenleg cicin altatjuk el este, mert annyira könnyű és egyszerű a cici be, cici ki és 5 perc alatt alszik a baba módszer. Nem érzem szükségét, hogy ezt elvegyem tőle hisz egész nap nem lát amúgy sem a baba.
Aztán most meg mondta, hogy egy ilyen nagy babának már nincs szüksége az éjszakai evésre és már át kéne aludnia az éjszakát. Na hát ez az elmélet egy az egyben nem igaz, mert ha igaz lenne akkor a kövér emberek csak napi egyszer ennének vagy még ritkábban...szóval a testsúly és az éhségérzet között nincs összefüggés.
Összességében mindig úgy érzem, hogy mi nem csináljuk jól (csak azért mert még nem tud a babánk egyedül elaludni és még felkel éjszaka 1-2szer enni) és mindig van valami amit kifogásol a doki. Pedig egy hihetetlenül mosolygós, nem hisztis, nem sírós, kiegyensúlyozott érdeklődő babánk van.
Én őszintén szólva nem érzem úgy, hogy ezzel elrontjuk a gyereket, én érzem mire van szüksége, egész nap nem lát engem és szüksége van rám este/éjszaka. Ráadásul annyi mindenen mennek keresztül a babák ilyen pici korban (hasfájás, fogzás, hozzátáplálás), hogy igenis kapja meg amitől ő megnyugszik.
Nem is beszélve arról mennyi vitánk van a párommal ezen, hogy amit én érzek helyesnek és amit a gyerekorvos mond az homlokegyenest ellenkezik.
Vélemények?
Tudom túlreagálom, csak már annyira fárasztó ez a sok eltérő vélemény és mindenkivel meg kell harcolnom, hogy megadhassam a babámnak amit én helyesnek tartok (felvegyem ha sír vagy cicivel megnyugtassam ha fogfájós vagy ilyenek)
Köszönöm a véleményeket, ment a zöld kéz mindenkinek, mert minden vélemény hasznos!
A hasrafektetést úgy kell érteni, hogy folyamatosan próbálkoztunk, de hónapok alatt max 1 percre sikerült feltornáznunk ezt az időt. Aztán meguntam az állandó szenvedtetést, hagytam az egészet a csudába, én nem kínzom tovább a gyereket. Egy hónap múlva megfordult és szépen magától egyre többet volt hason. De addig a doki folyamatosan mondta, hogy kell csinálni mert tornáztatnia kell a nyakát és meg folyamatosan frusztrálva voltam, hogy képtelen vagyok megcsinálni a babával. És őszintén szólva nem is éreztem szükségét, annyit szenvedtünk az altatással, hasfájással, fürdetéssel meg mindennel ami az elején még problémás. És mostanra szép kerek feje van, sehol sem "lapos".
Szerintem a hasrafektetésnél lehetett volna kreatívabb is az orvos. Nekem pl mikor mondtam hogy nem szereti javasolta, hogy egy textilpelenka végére fektessem egy nagy ágyon és lassan gurítsam át aztán vissza. Meg volt még néhány ilyen kis tornagyakorlatocska amit imádott a kislányom. Elég hamar el is kezdte a fejét emelni. illetve 6 hetes korától wingbo hintáztunk is amiben nagyon profi lett rövid idő alatt. Igaz nekem lehetőségem volt szinte egész nap elfoglalnom valamivel (bár mellette csináltam meg a diplomámat).Az én kislányom már 2 éves és mi is vele alszunk. 4 hónapos koráig külön ágya volt. Első hónapban bent aludtam a szobájában (apa a hálóban). Aztán nem bírtam a hálóig elmenni kiköltöztem a nappaliba hogy fokozatosan leszokjak az állandó figyelgetésről. Mellette légzésfigyelős bébiőr volt alatta amin keresztül figyeltem. Aztán 4 hónaposan beteg lett (hörghurut) és azt mondta akkor a doktornőm, hogy aludjak vele, mert ha fulladásos rohama lenne akkor csak akkor kelek fel rá és tudok segíteni neki. Ezalatt a 4 hónap alatt én alig aludtam. Aztán mikor meggyógyult már nem tudtam visszatenni az ágyikóba. Délutánonként még betettem miután elaludt és bébiőr+légzésfigyelő alatta volt. Aztán 8 hósan elkezdett ugrálni az ágyikójában és tönkrement a légzésfigyelő egyik érzékelőlapja. 1 hónap volt mire kicserélte a gyártó addig mivel féltem velünk aludt.Mire visszakaptuk már teljesen lehetetlen volt visszatenni a kiságyba (amiből 2 is volt). Viszont azóta mióta velünk alszik igazán tudok aludni én is. Imádom mert összeölelkezve alszunk. Ha felkel este akkor puszilgat :) 2 éves, mondogatja hogy szeret, ha nagy ritkán éjszaka közepén felkel egyből keres, hogy ,,anya" és bújik teljesen hozzám.... IMÁDOM!. Szerintem sírni fogok h majd azt fogja mondani, hogy ne aludjak vele... Unokaöcsém (már 20 éves) 7 éves koráig az anyukájával aludt és egy egészséges felnőtt vállt belőle, talpraesett gyerek volt, abszolút semmi hátránya nem lett. Szerintem azért ,,kell" az ágyukba szoktatni őket, mert sokaknak ez teher és kényelmesebb (igen,gyakran az én lányom is keresztbe fekszik az ágyon:D). Van akinek így a ,,kényelmesebb" van akinek meg másképpen. Van aki sokat forgolódik álmában és van aki nem... Ha neked kényelmesebb vele aludni az nem fogja a személyiségét befolyásolni. Egyszerűen tudomásul kell venned, hogy nyilván 6-7 éves koráig ez állandó lesz és ne gondold meg magad idő közben majd mikor 3 éves lesz a gyermeked, mert rosszul fog neki esni és nem fogod tudni külön ágyba kényszeríteni. A fontos az, hogy bárhogyan is döntesz amellett tarts ki. Én is ölben altattam el amikor sírt,vagy úgy is nyugtattam meg és nekem pl ez bejött. Most is ha lesz ,,bibije" egyből odafut, hogy vegyem ölbe. Néha még most is ringatom, ha nehezen alszik el. És igen nehéz, de nagyon jó, hogy van egy ,,titkos fegyverem", hogy ha nem akar elaludni akkor nem kell éjszakázni vagy vele virrasztani, hanem csak ölbe veszem és álomba lötyögtetem.
Egyébként biztos vagyok benne, hogy te azért is kötődsz ennyire az együtt alváshoz, mert úgy érzed a babád keveset van veled így inkább neked van rá szükséged mint neki. Ez nem baj, sőt! valószínűleg az együtt alvás nálatok a nyugodt éjszakák titka. Ha nem forgolódsz éjszaka és nem vagy alvajáró akkor nincs is ezzel semmi gond. Azért készülj fel, hogy ahogyan nő lesz 1-2 fejberúgás amit kapni fogsz tőle :D Mi is ritkán erre kelünk.:P Illetve nekünk hatalmas szerencsénk volt, hogy egyik napról a másikra lett szobatiszta a hercegnőnk teljesen magától és igaz még 1 hónapig éjszakára kapott pelust, hónapok óta már levettük és soha nem pisilt még alánk. Talán itt lesz majd egy kis gond, de reméljük megússzátok ti is. A doktornőnek pedig magyarázd el, hogy te nem 2-3 éves koráig akarsz vele aludni hanem amíg a gyereked ki nem tessékel (kisiskolásként legkésőbb biztos, mert jön mindig egy pont amikor nagyok akarnak lenni). Szerintem úgy hiszi a doktornőd, hogy te csak addig akarsz vele aludni amíg szopizik, aztán majd belehajítod a kiságyba és arra akarod majd kényszeríteni hogy külön aludjon a gyerekszobába mert akkor már az lesz a ,,kényelmesebb". Ha így tervezed akkor persze valóban jobb már első perctől külön kiságyban altatni hogy megszokja.
Viszont ha ebben valóban örömödet leled, akkor ne hagyd, hogy bárki elvegye tőletek ezeket a meghitt pillanatokat. gyorsan felnőnek hidd el! Az én 2 évesem már élből odavágja nappal, hogy ,,hagyjál béke!" pedig még csak egy tökmag :P
Köszönöm az eddigi válaszokat, nagyon hasznos olvasni az anyukák különböző nézeteit és hogy milyen sokan láthák hozzám hasonlóan a dolgokat.
Jöhetnek még kommentek!
szia,nem olvastam egy db kommentet sem,mert van sok,nekem meg időm nincs,csak felkaptam a fejem a kérdésen,amit kifejtettél és ne haragudj hogy megkérdezem de a doktornődnek mi a franckarika köze van hozzá hogy te együtt alszol a saját gyerekeddel vagy külön??? ezt nem vagyok képes felfogni hogy ilyen belső dolgokat miért akar tudni,jó hogy nem nevelési tanácsokat ad,gyógyítson és kész!neki ez a feladata,hogy hány percre teszed hasra nem mindegy? ha egészséges,jól fejlődik,vidám baba,akkor mi a kérdés?! vagy ő kérdez rá? akkor meg azt kell mondani amit hallani akar vagy megkérdezni hogy ehhez mi köze?
szerintem
egyébként ha ezek miatt a nézetek miatt váltanál és találnál olyat,aki a te elveiddel ért egyet,persze váltanék,de ha egy ugyan ilyet fogsz ki,akkor meg tök mindegy.
Igen, sajnos itt elég hamar, pontosan 16 hét után vissza KELL menni dolgozni. Én meg akartam toldani még 1 hét szabival, de a főnök nem adta meg, nehogy már olyan sokat legyek otthon a babával...no comment.
Úgyhogy fejek a munkahelyemen gőzerővel, nehogy kevesebb legyen a tejem.
Igen, ezekre a doki kérdez rá, én elmondom és első gyerekes szülőkként meghallgatjuk az orvos tanácsát, mert hát mégis csak ő az orvos. És ezért az elején nagyon hallgattunk rá és csak most kezdjük érezni, hogy mennyire másak is a babák és mennyire nem lehet egy séma szerint ellátni őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!