Szerintetek jó ez a gyerekorvos vagy váltsak? Nem értek egyet az elveivel.
Most 6 hónapos a babánk, külföldön élünk és csak úgy kiválasztottuk a hozzánk legközelebb eső gyerekorvost, mivel egyiket sem ismertük előtte.
Rendes nő, kikérdez mindenről, jegyzetelget és emlékszik a dolgainkra. Csak valahogy úgy érzem, soha nem jó neki a babánk ahogy van. Pedig szépen fejlődik és szép nagy babánk van.
Az elején azt mondta, hogy fektessük hasra napi 3x15 percet. Nos nekünk 15 másodpercet sem maradt meg a babánk és iszonyat kínszenvedés volt minden hasratétel. Csak üvöltött és üvöltött, de a gyerekorvos mondta, hogy belapulhat a feje, így szenvedtettük a babát.
Aztán meg, hogy rakjuk a kiságyba mert nem jó, hogy együtt alszom a babáva. Nos én napi 12 órát dolgozom és utána hazamegyek és otthon jön az éjszakás műszak, nem kifejezés mennyire fáradt vagyok. Átraknám én az ágyába, de sokszor az éjszakai szopizásba belealszunk és csak órákra rá ébredek fel.
Aztán hogy tanítsuk meg a gyereket magától elaludni. Rakjuk az ágyba, énelkeljünk, símogassuk stb amíg el nem alszik. Mi jelenleg cicin altatjuk el este, mert annyira könnyű és egyszerű a cici be, cici ki és 5 perc alatt alszik a baba módszer. Nem érzem szükségét, hogy ezt elvegyem tőle hisz egész nap nem lát amúgy sem a baba.
Aztán most meg mondta, hogy egy ilyen nagy babának már nincs szüksége az éjszakai evésre és már át kéne aludnia az éjszakát. Na hát ez az elmélet egy az egyben nem igaz, mert ha igaz lenne akkor a kövér emberek csak napi egyszer ennének vagy még ritkábban...szóval a testsúly és az éhségérzet között nincs összefüggés.
Összességében mindig úgy érzem, hogy mi nem csináljuk jól (csak azért mert még nem tud a babánk egyedül elaludni és még felkel éjszaka 1-2szer enni) és mindig van valami amit kifogásol a doki. Pedig egy hihetetlenül mosolygós, nem hisztis, nem sírós, kiegyensúlyozott érdeklődő babánk van.
Én őszintén szólva nem érzem úgy, hogy ezzel elrontjuk a gyereket, én érzem mire van szüksége, egész nap nem lát engem és szüksége van rám este/éjszaka. Ráadásul annyi mindenen mennek keresztül a babák ilyen pici korban (hasfájás, fogzás, hozzátáplálás), hogy igenis kapja meg amitől ő megnyugszik.
Nem is beszélve arról mennyi vitánk van a párommal ezen, hogy amit én érzek helyesnek és amit a gyerekorvos mond az homlokegyenest ellenkezik.
Vélemények?
Tudom túlreagálom, csak már annyira fárasztó ez a sok eltérő vélemény és mindenkivel meg kell harcolnom, hogy megadhassam a babámnak amit én helyesnek tartok (felvegyem ha sír vagy cicivel megnyugtassam ha fogfájós vagy ilyenek)
és a gyógyításban milyen? abban egyetértesz vele?
nagyon elavultak a nézetei, én is mindent úgy csináltam, ahogy te írod és nem úgy, ahogy az orvos javasolta.
Igaza van a doktornőnek. Egy kisbabának az ágyában kell aludni és 6 hónaposan már nem kell éjjel is enni.
Ez csak mostanában divat.
Ahogy az is, hogy egy kisbabának szüksége van arra, hogy állandóan az anyja mellett legyen.
Akkor is szeretheted, ha nem a cicin altatod el és nem veled alszik.
Így csak elrontod, és később sem tudod a saját ágyában altatni és leszoktatni az éjszakai evésről.
Szerintem hellyel-közzel ezek a dolgok, pont azok, amiket érzésből kell csinálnod, meg ahogy nektek jó! :)
A hasra fektetés fontos, de nem kell 15 perc egyből. Kevés baba szereti. Mi is kb. 10 másodperccel kezdtük!
Az,hogy hol és hogy altatod, az a te dolgod. Ahogy nektek jó és ahogy kialakul. Ha nem jó, majd változtatsz!
Mondjuk nálunk ilyenekbe nem szól bele a doki. Sőt, amikor mondtam neki,hogy sokszor felsír a gyerek és inkább átviszem közénk, mert olyan fáradt vagyok,hogy nincs erőm az ágyában visszaltatni, akkor azt mondta,hogy nyugodjak meg, egyik gyerek sem alszik a szüleivel 18 éves koráig!:)
6 hónaposan pedig még belefér,hogy egyen éjjel szerintem. Nálunk 9 hónapos korában mondta a doki,hogy ha nem akarok ennyiszer kelni éjjel, akkor ne adjak neki, mert egy ekkora baba, ha jól lakik este, kizárt,hogy éhes legyen, csak "szórakoztat". Úgy is volt, két hét alatt leszokott róla.
Hát eddig még szerencsére nem igazán volt szükség a gyógyítására, csak oltást kapott a babám.
Talán annyi, hogy hamarabb akarta oltatni a babát (mert itt nincs kötelező oltás, mindenki akkor kezdi meg az oltási programot amikor akarja) és mi csak 4 hónaposan kezdtük el, mivel akkor mentem vissza dolgozni.
Egyébként nagyon óvatosan, szépen fogja meg.
De kérdés, hogy egyet KELL értenem a gyerekorvos elveivel, véleményével? Mert később gondolom másban is el fogunk térni. Én úgy gondolom ezekben a pontokban pont az anyai ösztöneimet javasolhatná, meg hogy erősítsem a baba-mama köteléket.
Első gyerekesként eddig mindent szentírásnak vettünk mert ő az orvos és több babát láttot már mint mi...de valami hihetetlenül sok veszekedésünk volt már ezek miatt a mindenféle tanácsok miatt. És ha már az orvosban sem bízhatunk...
Később már szerintem nem fogjátok sűrűn látogatni!
Az én fiam már két éves, csak akkor viszem dokihoz, ha lázas, hányt stb.
Mi már nem beszélgetünk olyanokról, hogy hogy alszik, hogy eszik stb. Az elején persze megbeszéltük, de ahogy nő a fiam, már nem igazán!
De a kérdésre is válaszolva, ha úgy érzed,hogy bármi miatt nem megfelelő, akkor válts.
Nekem még anno a védőnőm mondta,hogy ha ellenérzésem van a dokinkkal kapcsolatban bármilyen téren, akkor keressek inkább mást!
NEM kell egyetérteni.semmi köze hozzá, hol alszik a gyerek.
Én azt követem amit én helyesnek gondolok, biztos nem rossz a gyerekemnek.
Velünk alszik a 8 hónaposom mert utálja a kiságyat, és van,hogy néha megéhezik.semmi rossz nincs ebben.Nekem a gyerekorvos mondta, hogy egy baba ha nagy vagy ha annyit mozog mint az enyém is persze, hogy éhes lesz...
Szerintem jó dolgokat mond a gyerekorvosod, de nem kell, hogy mindenben egyetérts vele. Mont ahogy egy előző is írta, hasra kell tenni a babát, mert az erősíti, de elsőre 15 perc tényleg sok, azért sír a baba, mert nem bírja tartani magát, fokozatosan szokatni kell.
Az elalvásban is igaza van, de ha neked úgy jobb, hogy cicin alszik el, tedd azt. Ilyen esetben szerintem az a jó, ami a mamának és a babának is jó.
Hallgass nyugodtan az anyai ösztöneidre, de hallgasd meg mások, többek között a gyerekorvos tanácsát is, és tanuld meg, hogy sok eltérő vélemény van. Fogadd el, hogy nemcsak egyféleképpen lehet csinálni a dolgokat, mint ahogy minden gyerek más és más, vannak általánosítások, de semmi nem igaz minden egyes gyerekre.
És nem kell túlreagálni. Emiatt nem kell összeveszni a pároddal, magyarázd el neki, hogy a gyerekorvos jó tanácsokat ad, de te nem mindegyiket érzed szükségesnek a ti babátokkal kapcsolatban. Más orvos más tanácsokat adna, de nem biztos, hogy azzal is egyetértenél.
Emiatt nem kell orvost váltani, főleg ha lelkiismeretes, barátságos jó orvos.
Nekem 3 gyerekem van, 3 különböző egyéniség, és ez idő alatt nálunk 4 védőnő is volt, az elő nyugdíjba ment, a következő szülni stb. De ez a 4 védőnő is akiket én ismertem, egymástól homlokegyenest ellenkező nézeteket vallott, ha egyeidőben találkoznak, össze is vesztek volna.
Tudni kell meghallgatni a tanácsokat, és szelektálni köztük.
A lényeg, hogy határozott anyuka vagy, tudod mi jó a babádnak és neked, ne őrülj meg a sok eltérő véleménytől, ez most már így lesz mindig, meg kell hallgatni mindenkit, de nem kell mindenáron vitába szállni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!