1éves a kisfiam és nagyon féltékeny. Meddig lesz ez így? Ha az apukájával átöleljük egymást vagy csak megfogjuk egymás kezét, már jön is oda és tolja el apát.

Amikor ellöki apa kezét, akkor öleljétek meg őt mind a ketten !

talán akkor azt fogja érezni, anyának ő is fontos nem csak apa épp abban a pillanatban.

Szia!Nem tudom segít-e, de mi így oldottuk meg: Először még megijedtünk a viselkedésétől,de aztán utána néztem a dolognak...Amíg magzatok, a testük "lelkük" egy az anyáéval.Születésük után viszont csak a testük válik el az anyától, a "lelkük" még az anyuban marad egy darabig.Úgy érzékelik a világot ahogyan anyu.Ezért van hogy mindenkinél előbb érzik anya bánatát,vagy örömét.Nagyon sokáig az anya egy tükör a világra....de hol az apu? Az apáknak agyon komolyan kell dolgozniuk hogy kapcsolatot építsenek ki a picivel(etetés,esti játék,birkózás,séták anyu nélkül)még nehezebb férfiként megérteni hogy a baba bármelyik közeli családtaggal "elvan" egy darabig, de hogy kapocs fejlődjön ki ahhoz testi kontaktus is kell(közös fürdőzés pl.) .Máskülönben nem érti majd a pici az apukája "szerepét".Csak azt látja hogy anyu mosolyog és hozzáér,de miért?A babák amit nem értenek meg személyiségüktől függően lereagálják és ha az apa szerepe nem tisztázott a baba előtt ,akkor természetesen riválist lát benne, hiszen ők még nem tudnak szerelem és szeretet között különbséget tenni....ez biztos fárasztó volt.Elnézést...én valahogy így látom és láttam a kicsim viselkedését akkoriban.Talán van értelme. A párom minden este ahogy hazajött a melóból, ledobta a gönceit és egy szál gatyában nekiállt játszani a picivel.10 hónapos volt mikor ő is elkezdte ezeket a féltékenykedéseket.Megetette, aztán pancsoltak együtt egy nagyot.Egy évesen már bújt hozzá a kicsim.Másfél évesen ha birkózott anya és apa ,ő ugrált körülöttünk és kiabálva kérte hogy őt is vegyük be...de a vége fele csak apa és a baba volt játékban.

Köszi a türelmet :-)