Van itt olyan, aki egyedül neveli a gyermekét? Válaszolnál kérlek?

A barátnőm egyedül neveli a kislányát, leírom, hogy ők hogy élnek, hátha segít.

Főállásban dolgozik, 300 eFt nettó a keresete (adókedvezménnyel)+ a 13 e valahányszáz Ft egyedülállóknak járó családi pótlék.

A kislány bölcsis (önkormányzati)- de fizet térítési díjat, csoportpénzt, be kell vinni dolgokat, így az kb. 30 eFt havonta.

Egyelőre albérletben laknak, mert a volt férjjel közös tulajdonból menekülnie kellett- ezért albérleti díjat fizet egy 1,5 szobás szép kis lakást Bp-en- ami rezsivel, bérleti díjjal, internettel stb. együtt havi 100 eFt körül van.

Autóját tartja még fent, nem tudom pontosan mennyi, de mondjuk biztosítással együtt havi 15-20 eFt (nem sokat megy).

Ketten vannak, gyermektartást 15 eFt-ot kapna, de nem kap (mert apuka feketén, külföldön szedi be a nagy pénzeket)- nem forszírozza, mert akkor még a bántalmazó szülő kitalálná, hogy láthatás is jár neki...

Normálisan élnek, szépen járatja a kislányt, jut egészséges ennivalóra is, de félretenni nagyon nem tudnak.

A kislány sajnos beteg (allergia)- annyira szerencsére nem, hogy ezért plusz ellátást kapna vagy kedvezményesen gyógyszert stb.- viszont az étkezés és a gyógykezelés náluk többszöröse egy egészséges 2 évesének. Főleg emiatt sok a havi kiadás a rezsin, bérletidíjon felül.

Lelkileg nehéz volt neki, igyekeztünk őt támogatni- itt az apuka bántalmazta a családot, nehéz időket éltek meg, de lassan szerintem visszaáll a "normál kerékvágásba" és mivel túlélték, kijöttek belőle, szereti a kislányt- így van esélyük kettőjüknek is egy boldog kis családnak lenni.

A kislánynak és az anyulának is egy áldás, hogy nincs mellettük apuka már több, mint fél éve.

Szerintem idő kell még neki, hogy helyreálljon az önbizalma és elhiggye, hogy ő egy szerethető ember- de már most sokat tett magáért és a kislányáért.

Szerintem fontos az, hogy legyen egy háttér család vagy barátok, akikhez lehet fordulni akár lelki kérdésekben, akár egy kis gyerekvigyázásra (én ezzel szoktam őt tehermentesíteni, eljátszanak a gyerekeink), hogy valaki mellette álljon és megerősítse. Teljesen egyedül nagyon nehéz lenne. A környezete támogatása szükséges volt ahhoz, hogy merjen lépni, válni, elszakadni- különben ki tudja már mi minden szörnyűség történt volna velük.

Minden jót.

1 11 hónapost nevelek egyedül albérletben.

A havi bevételem 95-100 ezer ft, ebből csak az albérlet 28 ezer.

Egyáltalán nem élünk kényelmesen. A gyereknek megveszem a pelenkát, ételeket, tápszert, ezen nem spórolok, viszont ruhát csak turiból, vagy ingyen ismerőstől szerzek, a többi felszerelést is mind olcsón, használtan vettem (etetőszék, játékok stb).

Nagyon kell spórolnom, még egyáltalán nem fűtök, jól felöltözünk mindketten. Én csak 2-3 naponta zuhanyzom gyorsan és magamnak alig főzök, általában csak kenyeret eszek hagymával, parizerrel, esetleg krumplit sütök, vagy tésztát eszek, mert ez az olcsó.

Nagyon hiányzik a gyümölcs, zöldség, de ez nagyon drága.

A lelki oldala még a szegénységtől is nehezebb.

Mindig is olyan voltam akinek fontos volt, hogy legyen mellette egy társ akit szerethetek, ez most nagyon hiányzik.

Emiatt nem tudok jó anya lenni, sokszor érzem nyűgnek a gyereket, nem tudok miatta elmenni dolgozni, ismerkedni, nem érzem már magam nőnek, csak ez az állandó gyerekfelügyelet. Nagyon rossz, bár szerintem én már enyhén depressziós is vagyok a folyamatos lelki gyötrelmek miatt.