Mit tegyek? Kezdek belefáradni ebbe az egészbe. Nagyon rosszul alszik!

Szia.

Először is KITARTÁS mert ez valóban fárasztó.Mi 3 hónapig szenvedtünk,mire a helyzet kicsit változott.

Este tápszert eszik a kicsi,utána cicizik,hol többször kel,hol ritkábban.

Van egy homeópátiás bogyó caomomilla ch 15,ez nyugtalanságra jó.Egy próbát megér.

Vízbe 3 golyócskát oldj fel és kaja után 20 perccel add neki,utána 20 percig ne egyen-igyon.Első éjszaka nálunk bevált,mos tmár ez se.

Nálunk a fog kibújása oldotta meg az éjszakai félóra-óránkénti kelést.

Most max 3 szór kel.

Az is lehet hogy most jött elő nála a szeparációs szorongás,amikor rájön Ő nem Te vagy,hanem Ő is különálló kis személyiség.Erre a kukuccs játékot javasolják.

Okosat nem tudok mondani,de veled érzek,mert Én is sokszor a fiammal együtt bőgtem,a fáradságtól és a tehetetlenségtől.

Kitartást,amikor nem számítasz rá,minden visszaáll.

Csak lehet Te nem fogsz a megszokás miatt.

Hát sajnos semmilyen okos tanácsot nem tudok adni, de megértelek. A lányom születési óta nem alszik jól. % hónapos koráig hasfájós volt, aztán mikor az elmúlott, még mindig maradt az éjszakai evés miatti kelés. Miután már az éjszakai evés elmaradt, akkor sem volt átaludt éjszaka. Minden éjjel 2-3 alkalommal felsír a mai napig, akkor át kell mennem, cumit a szájába teszem, simogatom. Van, hogy egyszerre visszaalszik, ha nagyon sír, ki is kell vennem (de szerencsére ez a ritkább), de olyan is van, hogy 1,5 óráig bőg és semmi nem segít, max ha magam mellé veszem, azt meg nem igazán akarom, hogy megszokja, így inkább állok órákat az ágya mellett. Most 14 hónapos és még nem aludtam át éjszakát, amióta megszületett, szóval eléggé ki vagyok én is, de arra gondolok, hogy majd elmúlik ez az időszak is valahogy. Nappal olyan jó kislány, minden oké vele, úgyhogy akkor töltődök :-). A férjem is segít, amiben tud, csak nem szeretem, ha éjszakázik velem, mert másnap korán megy dolgozni.

Próbálj meg nyugodtan beszélni a babáddal éjszaka is, ne érezze annyira, hogy feszült vagy ettől a helyzettől. Bár nem könnyű nyugodtnak lenni (én is volt, hogy ott sírtam a lányom ágya mellett).

Azért kitartás :-)!