Babám 4 hónapos és szinte csak kézben hajlandó ellenni. Mit tegyek, hogy néha le tudjam tenni, mert lassan semmit nem tudok tőle csinálni és szalad a lakás?

szia! Az én 3,5 hónapos fiam is többet van kézben, mint máshol. Régebben még a babakocsizás is élvezet volt, ma nem nagyon merek vele kimozdulni, mert egy idő után úgyis fel kell venni. Hasonló cipőben járunk, és kezdek begolyózni:S Félek, hogy így nem fog forogni, fordulni és hasonlók. Én is várom az ötleteket:)))

Próbáld azt,hogy főzés közben pl. odateszed magad mellé, akár hordozóban, és miközben jár a kezed, tudsz neki énekelni,folyamatosan beszélni hozzá,persze ez is egy idő után válik be,meg kell szokja.

Na én biztos nem fogom magamra kötözgetni itthon..volt nekem is olyan ismerősöm aki még a wcre sem tudott nélküle elmenni,sztem ez már durva.Igenis meg kell szoknia,hogy ha fenn van legyen olyan időszak amikor egyedül is elvan a kiságyban.Sztem ez csak rendszer kérdése.Persze az első hetekben úgyis mindenki tutjgatja de utánna ha beáll egy rendszer sztem meg kell szokni.Mi lesz ha oviba kell járnia akkor visítani fog,ha otthagyod a szíved fog megszakadni érte..Szépen lépésről lépésre kell leszoktatni magadról-ha tényleg ennyire rádszokott.A hordozós ötlet nem rossz ha pl főzöl,de annak meg az a veszélye sztem,hogy nem fog a kiságyban elaludni majd hanem mindig a közeledben akar ..szval ezzel is vigyázz.39hetes kismama

Az én fiam is ilyen volt, eléggé el lett kapatva, pedig anyukám mondta, hogy nem lesz jó vége. Kb. ő is négy hónapos volt, mikor észbe kaptam, hogy se mosogatni, se főzni nem tudok, arról nem is beszélve, hogy én mellette tanulok levelezőn, és oké, hogy akkor tanulok igazán, amikor alszik, de sokszor volt olyan, hogy valamit gyorsan le kellett volna gépelnem, és egyszerűen képtelenség volt. Én azzal kezdtem szoktatni, hogy beletettem a hordozóba és vittem magammal a konyhába. Tudom, hogy írtad, nektek ez nem jött be, de nem szabad elsőre feladni. Az enyém is sírt elsőre, de egy idő után abbahagyta. Látta, hogy ottvagyok, nem hagytam el, hamar megnyugodott végül. Szóval kivittem a konyhába magammal, feltettem hordozóban az asztalra, én meg elkezdtem főzni a resztelt májat. Közben énekeltem neki, már a könyökömön jött ki az "Érik a szőlő" meg az "Egy kismalac...", de ezek lettek a nagy kedvencek. Énekeltem neki, meg magyaráztam, hogy "látod Krisztiánka, a vágódeszkán kell vágni, és utána gyorsan elmosogatni, hogy ne maradjon későbbra, stb. stb." Persze ordított közben, de pár perc után rájött, hogy csuda dolgokat láthat ha nem sír, és hallgathatja az anyukája fenomenális énekhangját :) Ezt párszor el kellett játszani, de nagyon hamar megszokta, hogy szépen elnézelődik, amíg anyának dolga van. Főleg amikor már elkezdett nyúlni a tárgyakért és már tudott fogni, mindenfélét a kezébe adtam a konyhában, mert persze minden érdekesebb, mint a saját játékai. Ha főzők, neki is fakanál van a kezében, vagy jégkocka tartó, krumplinyomó, vágódeszka, stb. Ha ezt megszokja, akkor később jól ellesz a játszószőnyegen is. Viszont arra nem tudtam én se rászoktatni a fiamat, hogy a kiságyban legyen, ha én nem vagyok a szobában. Csak ha lerakom aludni. Mert ha álmos, akkor csak beteszem, azt mondom neki hogy csicsika, becsukom az ajtót, és kész passz, alszik. De ha nem álmos, akkor azátn keserves sírás van. Neki fontos, hogy lásson, vagy legalább is, hogy valami lefoglalja. Az ágyban unatkozik, mert ott ő tényleg akkor van, amikor aludni kell, és ha nem álmos, akkor hiába rakok be játékot. De mindenhol máshol nagyon jól eljátszik, nézelődik. A babakocsiban meg pláne. Én nem is tudom, mit csinálnék, ha nem mehetnénk sehová, most,hogy itt a nyár, mi egész nap csavargunk, viszek magammal üvegben kajcsit és járjuk a várost. Csak rá kell szoktatni.