Szivtelen anya vagyok-mert nem altatom ölben-egyfolytában ringatva, tologatva a babám?

Köszönöm!

Beszerzem a könyvet :)

Szerintem ez inkább gyerek, mint módszerfüggő. Az én lányom nem nagyon igényelte, hogy kézben legyen. Hiába próbáltam néha ringatni, kifejezetten nem tetszett neki. Elalvással nem volt gond, mert az pár perc alatt cicin megvolt. Viszont unokatestvérem második lányát egyfolytában fogni kell. Próbálta már sírni hagyni, addig sír, üvölt, amíg bekékül, mert nem kap levegőt. Szóval nála ez a módszer szóba sem jöhet. Az első gyereknél neki sem volt iyen problémája. Szóval még csak az sem mondható, hogy ő rontott volna el valamit.

Amíg a babád nyugodt, tedd úgy ahogy a legjobb mindkettőtöknek :-)

Igen, ez első sorban gyerek függő szerintem is.

4-es voltam

Nem vagy szívtelen, de én ezt a sírni hagyást nem tudtam megcsinálni. Hiába volt fáradt a babám, akkor sem aludt el a kiságyban. Próbáltam én is simogatni kicsit ütögetni a popsiját de semmi. Anyukám mindig leoltott, hogy én rontottam el vmit, hisz mikor én ilyen kicsi voltam csak ettem és aludtam. Hát egy napra mikor náluk voltunk mondtam, hogy na akkor hajrá. Nem tudta sírni hagyni, mert a babám addig sírt amíg ki nem vette. Amit kivette, már el is aludt. Sajna nekem ilyen gyerek jutott :D

De kajánál is ilyen akaratos volt. Kórházba mondták, hogy 30 perc után abba kell hagyni a szopit. Letelt a 30 perc már alig evett amúgy is elvettem Tőle a cicit. Hát olyan sírásba kezdett, hogy jöttek a csecsemősök, hogy mi a baj. Végül vissza kellett neki adjam, hogy még kettőt beleszívjon és csak akkor nyugodott meg, mikor Ő döntött úgy hogy már nem kell neki :) Mind a két gyerekem ilyen kis akaratos.. Mindig Ők nyernek :)

Ez nem szívtelenség.

Az én kislányom mindig ölbe volt , elkényesztettük , az alvással az volt a gond hogy 4 éves koráig egy szobás lakásban laktunk így hozzá szokott hogy anya és apa melett van , 2 éve lakunk 2 szobás házban ahol már 2 éve bevan neki rendezve a szobája. Eddig próbálkozunk hogy ott aludjon én átmentem vele aludni , amikor elaludt átmentem a saját szobánkba de sajnos éjszaka észrevette hogy nem vagyok ott és sírt amíg vissza nem mentem . Pont tegnap volt az a nap amikor azt mondta anya én most a szobámba akarok aludni , át is ment elköszöntünk tőle szokásos esti puszival , és fél óra múlva átmentem mert nagyon csendben volt és elaludt csodálkoztunk is reggel a férjemmel hogy nem kelt fel éjszaka és nem kérte anyut.

Szóval ezzel csak azt akartam leírni hogy nem jó az ha ölbe van szoktatva és anyával apával alszik mert utána nagyon nehéz rávenni a gyereket hogy külön szobába aludjon.

Most várom a második babócámat őt már mondtam a férjemnek nem lesz állandóan ölbe nem fogom engedni hogy ölbe legyen álomba ringatva , és hogy anyós is egyfolyában felkapkodja amikor elkezd járni . Mert a kislányommal is ezt csinálta és persze hogy nekem kellett cipelni a gyereket és majd meg szakadtam mert anyós állandóan felvette.

Kell egy határ szerintem .

40+2 hkm :)

Természetesen nem vagy szívtelen, de nekem inkább az fura, hogy emiatt furcsán néznek rád.

Az rendben van, hogy a többség altatja a babáját, nem csak lerakja, de én azt hittem ez nem "döntés" részükről, hanem kényszer, mert sok babát tényleg nehéz ágyban altatni.

(Legalábbis nekem egyértelmű volt elejétől fogva, hogy a babát ágyban fogjuk altatni... csak épp nem sikerült :) )

A kislányom, 3-4 hetes korától nem igazán aludt, sem cicin, sem karban, sem kocsiban, shogy, azátm már olyan fáradt volt, hogy csak sírt. Suttogoztunk mi is, bugyoláltunk stb.. Sírni nem hagytam, közünk egy éjszakát nem aludt, de 7 hónapos korától egyedül alszik!

A kicsit az első perctől az egyedül alvásra szoktattam, bebugyola, kis megnyugvás karban, majd kiságy simi.. Ő is 6-7 hónapos kora óta egyedül alszik. Most 14 hónapos, ha mondom neki, hogy megyünk tente-tente és kapsz cumit, vigyorogva megy az ágyához..

Nem vagy szívtelen!Csak előrelátó. Miért csak az a jó, ha cicin altatnak, és a szülőkkel egy ágyban?