Szerintetek jó az egy pici babának ha mindenhová kézben viszik és nem babakocsiban tolják?

Amíg pici volt a lányom, hordozókendőztünk. Babakocsival császármetszés után nem is tudtam volna feljutni az emeletre. Idővel nehéz lett hozzá. Most kilenc hónapos, derűs és kiegyensúlyozott, semmi baja a babakocsival.

Ameddig egy babát szeretet és biztonság vesz körül, tapasztalataim szerint a kocsi vagy hordozás kérdéskörre a válasz: tökmindegy. Ahogy nektek kényelmesebb.

Hogy hozzászokik? Akkor jó éjszakát puszit sem kapjon, ahhoz is hozzászokik, és még 40 évesen is követelni fogja:DDDD

Ha megnéztek kevésbé fejlett országokat, ahol a babát az anya egész nap kendőben a hátára kötve cipeli és úgy kapálja a földeket, meg folyamatosan a cici lóg a szájában, és egy helységben lakik az egész család, így a gyerek nem is tud máshol aludni, mint a szülei mellett, elgondolkodtató, hogy ott kiegyensúlyozottak a gyerekek, nincs hiperaktív gyerek meg depresszió.

Amúgy meg így is vagyunk programozva az őskortól fogva, mert ha az őskorban a baba nem az anyán lógott volna és nem mellette aludt volna, akkor megettek volna minden babát a vadállatok,és kihaltunk volna.

A babakocsi felesleges találmány, csak hát jó sokat lehet érte kérni, fogyasztókká vagyunk téve, ez a lényeg, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj... A buták meg megeszik a reklámokat, elhiszik, hogy a termékek az ő javukat szolgálják és nélkülük boldogtalanok meg betegek....

A lányomat 2 éves koráig kendőbe vittem hosszabb utakra addig amíg meg nem tudtam, hogy jön a testvére.

Nem lett elkényeztetve sőt inkább azt vettem észre, hogy kiváncsi és egy kiegyensúlyozott gyerek. Minden érdekli felfedez. Most már szépen sétál és már nem is kell cipelni. Nekem pont a baba kocsival vannak rossz érzéseim. Igaz mindenkinek egyéni joga, hogy eldöntse, hogy hogyan viszi A pontból B be a babáját. forgolódni meg szerintem egy idő után a baba kocsiban sem tud.

Bírom ezt a lesarkítást:

Állandóan hordozott baba = kiegyensúlyozott, nyugodt gyerek.

Babakocsit IS használó baba = hiperaktív gyerek, depressziós felnőtt.

Figyelj, a babák azt szokják meg, amiben felnőnek. Ha ez egy 3 nm-es szoba, amiben 10-en laknak és állandóan az anyján lóg, akkor azt. Ha állandóan foglalkoznak vele, akkor azt.

Az én véleményem és tapasztalatom szerint semmi probléma nincs a babakocsival, amíg csak arra használják, hogy A-ból B-be eljussanak vele.

Az én lányom ki nem állhatta a babakocsit születése óta, most 5 és fél hónapos.

Idáig hordoztam mindenhová, most kipróbáltuk a kocsit újra, hát elvan benne, de még mindig nem a kedvence, nem tud benne aludni, ezért nem is megyünk hosszú sétákra.

Van akinek nincsen más választása, mint hordozza, persze vannak szúrós tekintetű anyukák, akik nem tartják jónak ezt a módszert.

Akkor ajánlom nekik, hogy menjenek végig a városon ordító gyerekkel a kocsiban, aki már szinte nem is vesz levegőt úgy sír, minden egyes alkalommal, nagy élmény! Aztán persze elaludni is alig bír szegénykém mert kisírta a lelkét.