Első gyermekes anyukák, akiknek 6 hónapnál kisebb a babájuk. Nektek megy? Többi lent.

Kérdés, mi mindent akarsz megcsinálni. Szerintem az igényeket újra kell gondolni, mi fér bele, mi az, ami fontos. Nekem fontos a napi meleg étel, viszont olyat készítek, ami fél órán belül kész van, vagy kis munka van vele aztán fő/sül magában. A vasalás pl kevésbé fontos, férjem ingjeire koncentráltam, többit hagytam. A takarítás hol ment, hol kevésbé az elején, de mindig rendet raktam, még ha mondjuk a porszívózás el is csúszott későbbre.

Aztán amikor beállt az alvás, minden jobb lett, az első alvás alatt volt a házimunka, második alatt már egyre többször tudtam pihenni is.

Hát én mindig irigykedtem, akik mondták, hogy az alvó időbe szinte mindent meg tudnak csinálni...az én babám nem aludt, csak fél órákat, vagy még annyit sem egyhuzamba és mire elaltattam, rá 15-20 percre kelt is sírva-sokáig ez ment, esélytelen volt bármibe is belekezdenem! Mindent hétvégén csináltam, mikor a párom itthon volt és tudta fogni, mert nagyon sokáig hasfájós volt, aztán meg a foga miatt sírt sokat, aztán jöttek a mozgásos fejlődések és már nem lehetett magára hagyni, stb. Most jutottam el oda, hogy hozzá merek fogni egy felmosáshoz, vagy egy tornázáshoz!!! alvásidőbe! 11 hónapos a fiam! Mellette mindig csak apróbb dolgokat tudtam megcsinálni: mosás, teregetés, most már mosogatok, míg ő el van az etetőszékében (de ez sem régóta megy). Szóval idővel jobb lesz, és tényleg gyerekfüggő, melyik mellett mit tudsz megcsinálni.

Én pl hétköznap csak egyszer főztem, délután, mikor már a férjem hazaért. Hétvégén főztünk nagyobbakat, abból még maradt nekem hétfő-keddre (párom munkahelyén eszik minden nap főtt ételt), szerdánként ált. anyukám hozott ételt, csütörtökön még tudtam azt enni, max pénteken főztem valamit gyorsan. Most már pl főzéshez is hozzáfogok mellette, egy lecsót, vagy valami tésztát összedobunk közösen :)

Az én párom soha nem várta el, hogy a háztartást is én csináljam egymagam a gyerek mellett (előtte sem)!

Nálatok az lesz a megoldás, hogy hétvégenként, vagy mikor ráér a párod ráhagyod néha 2-3 órára a babádat! Legyen benne egy etetés, egy altatás, ne csak játék és hancúrozás. Menj el barátnőkkel nézelődni, moziba, én Ikea-zni szoktam. Vagy egyik alkalommal kértem egy óra nyugalmat (elfekvős fürdőt) este a páromtól, neki kellett volna lefektetnie így a gyereket. Szinte végig üvöltötte a gyerek azt az egy órát és mikor kijöttem a fürdőből, férjem csak annyit mondott, hogy ő feladta, nem tud mit csinálni vele :D Ilyen esetekben mindig megemlítem neki, hogy nekem ez van egész nap, megoldani az ilyen helyzeteket, egyedül, mert nincs kire számítsak, csak én és a gyerek van! Így aztán ő nagyjából tisztában van vele, hogy hogyan telhetnek itthon a hétköznapok!

Sok sikert, és ne akard túlvállalni magad! A gyerek miatt vagyunk otthon és nem a háztartásért! Ja és a lakás van értünk, nem pedig fordítva!!!

6-os vagyok.

Hát marha jó fej a férjed...

Én bizony kikérném magamnak és közölném vele hogy akkor nyugodtan itthon maradhat ő a gyerekkel...

Volt hogy beigértem a férjemnek valami finom sütit vagy vacsit, aztán mire hazaért nem lett belőle semmi, bocsánatot kértem, de nem ment mert a baba így-baba úgy... Oké semmi gond, mondta... Ennyi. Én megmondtam a férjemnek hogy minden tőlem telhetőt megteszek hogy rend legyen, legyen főtt étel, legyen szex stb... de ne higgye azt hogy szuper anya vagyok és mindig minden megy. Én igenis kihangsúlyozom neki néha hogy nekem sem egyszerű, nekem nem csak egy 8 órás munkám van, aminek 4kor vége és utána Hawai...

Anno apu csinálta azt anyuval hogy 2 kis gyerek (én és tesóm) mellett azt kérte tőle hogy ebédre és vacsira is mást főzzön mert ő nem akarja megenni vacsira is ugyan azt... Ja meg hogy anyu irja már le neki hogy mit csinál egész nap mert nem hiszi el hogy anyunak olyan nehéz... Szegény, nem volt neki sem egyszerű.

Na és közöltem már az elején a férjemmel hogy igyekszem, de ha valami nem megy fogadja el és kész, vagy maradjon ő itthon és főzzön mosson takarítson és mellette még foglalkozzon a gyerekkel.

Mondjuk az én férjem alapjáraton elég megértő és kedves, segítőkész, de azért tisztáztam vele már az elején ezeket... :)

Ne hagyd magad, állj a sarkadra. Ha az kell, írd neki össze mikor mit csinálsz, hadd lássa csak hogy mennyi mindent dolgozol egész nap.