Egyik ismerősöm mióta szült csak a gyerekes képeket osztja a közösségi oldalon előtte meg azt mondta annyira unja mikor valaki ezt teszi mindig. Miért változott meg?

Érdekes, hogy sokan itt igazat adnak az anyukának.

Én szültem, kutyánk már előtte is volt, mégis ugyanolyan fontos számomra a kutya, mint szülés előtt.

Sajnos most kevesebb időm jut rá, de egyáltalán nem szeretem kevésbé.

Most, hogy a lányom már lépeget, élvezettel nézem, ahogy a kutyába kapaszkodva ügyeskedik.

Nem teszek fel millió képet facebookra, kb. pár havonta néhányat, de ilyenkor a kutya is rajta van a képeken.

Anya lettem, de ettől nem szűnt meg a régi életem, énem.

Nem legalâbbos engem nem. Imàdtam a kutyàmat ès imàdom most is, hogy van egy lànyom. Neki köszönhetem a gyerekem mert amig ő nem volz a görcsös akaràs miatt nem sikerült a baba.Ahogy a kutyira koncentraltam sikerült.

Imàdom a gyerekem ő az első de amikor most nagyon beteg volt a kutyusom, neki is "anya" kellett...ő is fontos...

nekem nyuszim volt terhesség előtt. Imádtam. Aztán a lányom érkezése után 1,5 évig alig volt kiengedve a ketrecből. Egyszerűen nem győztem.

Aztán másfél éves kora körül a lányom elkezdett érdeklődni az álatok után és nem bántotta. így újra ő lett a központ csak szépen lassan mostmár a kislányom ajnározza :)

Van egy időszak amikor a baba az első és minden figyelem az övé. De amint picit nő és vele együtt lehet a kisálatról gondoskodni már másabb lesz az álat pozíciója. Szerintem ez abszolút normális, hogy háttérbe szorul. Agyerek pedig nem vesz el érzelmeket, hanem pont, hogy olyan sok érzelemmel rohan meg minket az anyává válás, hogy sokszor olyan áldozatokat hozunk gyermekünkért, amit elképzelni sem tudtunk volna előtte.